„Ha olyan nyelven szólsz egy emberhez, amit megért, a szavak eljutnak a fejéig. Ha az anyanyelvén, az pedig utat talál a szívéhez.” (Nelson Mandela)

Anyanyelvünk a mi örökségünk, kincsünk és kötelességünk, hogy gyermekeinknek átadjuk ezt. Hagyományainkat, népi gyermekjátékainkat, énekeinket, mondókáinkat, népmeséinket hol is tudnák jobban elsajátítani, mint az óvodában, iskolában. Manapság nem őrizzük már úgy népszokásainkat, mint rég. Szüleink, nagyszüleink nagyobb hangsúlyt fektettek erre. A mai rohanó világban már nem értékeljük ezeket, csak felszínesen a „trendeknek” megfelelően ünneplünk, nem figyelünk a régi szokásokra, amelyekre minket tanítottak.

Miért is jó az anyanyelvünkön tanulni az óvodában?

Az óvodának fontos szerepe van a gyermekek életében, hiszen az első pár évben sajátítható el a legtöbb készség, képesség, ami felnőttkorunkban teljesedik ki igazán. Tehát kiemelt szerepe van az anyanyelvi nevelésben is. A 3–6 éves kor a legérzékenyebb időszaka a beszédfejlődésnek, mivel ekkor fejlődik legintenzívebben a gyerek beszéde. Manapság gyakoriak a vegyes anyanyelvű házasságok is, ezért egy magyar tannyelvű óvodában ellensúlyozható az otthoni hátrány is. A gyerekek itt egymástól is tanulhatnak, ösztönözve egymást a helyes anyanyelvhasználatra.

A kapcsolatteremtés egyik legfontosabb eszköze a beszéd, a kommunikáció. Az óvodai élet mindennapjait áthatja a kommunikáció. Ezáltal vesszük fel a kapcsolatot egymással, számolunk be élményeinkről, tapasztalatainkról, kérjük meg valamire a másikat. A gyermekek érzelmei, értelme gazdagodnak, személyiségük formálódik az óvodai évek során.

A magyar gyermekversek, énekek felderítik, ritmusuk élénkíti vagy megnyugtatja az óvodásokat. Ezek az érzelmi hatások erkölcsi formáló erővé válnak és a szerzett élmények összekapcsolják a gyermekeket egymással. Felkészíti őket a világ birtokbavételére. De hogyan tehetnék ezt meg, ha nem értik pontosan azt a nyelvet, amelyen ezek az ingerek érik őket? Hiszen anyanyelvünkön gondolkodunk, fejezzük ki érzéseinket. Ez az alapja mindennek, beleértve később az idegen nyelvek tanulását is. Először saját anyanyelvünket kell helyesen használnunk ahhoz, hogy tovább tudjuk bővíteni tudásunkat, látókörünket.

Az anyanyelv használata, fejlesztése, a magyar népszokások, ünnepek áthatják az egész óvodai életet, munkát. Itt alapozzuk meg a gyermekek személyiségét. Nekünk, felnőtteknek felelősségünk van a gyermekek tudatos fejlesztésére, érzelmi és értelmi szinten is. Ezek az élmények egy életre szólnak, ezért mindenképp azt nézzük, mi tesz jót a gyermekeknek. Amit átadunk nekik, ők is azt fogják, majd átadni gyermekeiknek. Őrizzük hát meg, amit mi is kaptunk őseinktől!


Írta: Nagy Anita