Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 173. évfordulóján a megújult színház épületének tövében elhelyezett, Petőfi Sándor helyi kötődését jelző emléktábla előtt hajtottak fejet a székelyhídi lakosok.

A zimankós idővel dacoló megemlékező tömeggel elsőként Béres Csaba, a város polgármestere osztotta meg gondolatait. Ünnepi szónoklatában kiemelte, bár a világjárvány számos dolgot elvett az emberektől, a megemlékezést nem veheti el, hisz március 15-e reggel mindenki a mellére tűzheti a nemzeti kokárdát vagy meggyújthat egy szál gyertyát a hősök emlékéért. A városvezetőt a felszólalók sorában Biró Rozália Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő követte, aki mint mondta, a szabadságharc kitörése évfordulójának napján az akkori hétköznapi hősök tettrekészségére gondolt – arra, hogy bátorságuk fénye közel két évszázad távolságából is melegíti a magyarokat a zord időkben. A szónoklatok sorát az Érmelléki Református Egyházmegye esperese, Rákosi Jenő zárta, akinek igemagyarázatából a mindenható megtartó, nemzetet védelmező erejébe vetett hit fontosságát hallhatták ki a jelenlévők.

A megemlékezést középiskolás diákok szavalatai tették változatosabbá, valamint a helyi Búzavirág Népdalkör és a Székelyhídi Férfikórus forradalmi dalai, indulói. A Zajgó Néptánccsoport népviseletbe öltözött leányainak segédkezésével helyezték el a megemlékezés koszorúit a politikai, egyházi és civil szervezeti elöljárók. Az esemény szellemének megfelelően a program a magyar nemzeti himnusz eléneklésével zárult.

Megemlékezés, főhajtás Csokalyon

Csokalyon március 14-én, a kitörés dátumát megelőző vasárnap emlékeztek meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. Az ünnepi megemlékezésen igét hirdetett Tokár Sándor helyi református lelkész. A jelenlévő gyülekezet a hatályos egészségügyi szabályozások betartásával tiszteleghetett a márciusi ifjak emléke előtt. Az igehirdetést követően a református templom udvarán található első világháborús emlékmű köré vonultak át a gyülekezet tagjai, ahol rövid verses műsorral készültek a helyi iskolások. A szavalatok előtt és után a közösség jelenlévő tagjai elénekelték a Kossuth-indulót, a székely himnuszt, majd a magyar himnusz után az emlékmű talapzatán helyezték el az emlékezés koszorúját.


Írta: Bíró Orsolya