Modern eszközök a meteorológián

Hat évtizede esőt kutatnak, napfényt keresnek szélfuvallatban az időjárási szakemberek

Amikor még a csúz, a reuma és a fejfájás volt faluhelyen az időjóslás legmegbízhatóbb eszköze, Székelyhídon már működött meteorológiai állomás. Pontosabban 1956 április elsejétől továbbítják folyamatosan a kisvárosban mért adatokat a feldolgozó központokba.

A nagy magyar pusztáról nekiveselkedett szelek az Érmellék peremén, a Hegyköz lábánál domboknak csapódva torpannak meg, majd kavarognak nagy összevisszaságban a nem várt akadály láttán. Legalábbis ekként gondolkodik, észlel az átlagember, de a szelek ismerői, a fellegeket nevükön nevezők, az égi jelek tudorai legfeljebb megmosolyogják az efféle vélekedéseket. Egy hasonló magaslaton „székel” helyi megfigyelő állomás, műszerek kutatják és mutatják a természet minden apró rezdülését.

Máté Piroska meteorológus önmagában az alkalmazottak felét teszi ki, így igazán megtisztelő arányú fogadtatásban van részünk. Hát, még ha figyelembe vesszük, hogy a „nagy öreg”, a most már nyugdíjas Melán Zoltán is kikocogott régi munkahelyére egy kis tereferére, időjóstörténeteket mesélni. Mert ő az, aki mindent tud – szögezi le már a legelején Piroska asszony nem kis szerénységgel, hisz ő maga is már három és fél évtizede kémleli az égboltot.

Az állomás működésének hatvanadik évfordulójára modern mérőeszközökkel gazdagodtak, március végétől használják az új eszközöket.

Melán egészen fiatalon, 1967-ben került a meteorológiai állomásra. Később Aradon végzett szakirányú technikumot. 1989-től hivatalosan is megtették a meteorológiai állomás vezetőjének. Gyakorlatilag addig is ő volt a főnök, de párttagság híján nem kaphatott kinevezést. Óránként továbbították a mért adatokat, igaz akkoriban öt alkalmazottal végezték a teendőket. Manapság a kéttagú személyzet már ritkábban, meghatározott program szerint végzi az információközlést.

Hivatásukhoz méltó meteorológusok
Méltán büszkék arra, hogy a régióban az egyetlen állomás Székelyhídon van, ahol megszakítás nélkül hat évtizede folynak a megfigyelések. Nem véletlen mindez, ugyanis ez a zóna a leginkább reprezentatív az érmelléki klíma hiteles méréséhez.

Mielőtt terepszemlére mennénk, a modern számítógépes adattovábbítás mikéntjébe igyekszik beavatni bennünket Piroska asszony. Mit mondjak, gyér sikerrel. A különböző számok, vonalak, ívek világa a kívülállónak nem sokat mond. De az, ahogyan mondja, magyarázza, mégis sokat elárul. Ha nem is a meteorológiáról, hanem róluk: ezek az emberek őszintén ragaszkodnak hívatásukhoz, szeretik a munkájukat. Annyit azért megértünk, hogy a méréseket az angliai Greenwichi Királyi Obszervatórium helyi idejéhez (GMT, általában két órával a kelet-európai helyi idő előtt) alkalmazkodva végzik. Az adatokat egyezményes kódolt számrendszerrel jegyzik, így hidalják át a nyelvi nehézségeket a világ bármely pontján élők számára. A mért adatokat a temesvári regionális központhoz továbbítják, majd Bukarestben dolgozzák fel, értékelik ki azokat. Így születik meg a sok-sok beérkezett információ alapján az időjárás-előrejelzés. Maximum három napra előre lehet teljes biztonsággal megállapítani a légköri változásokat, aki nagyobb távlatokra vonatkoztatva latolgatja a várható időjárást, abban több a tippelgetés, mint a megbízhatóság – állítja Melán Zoltán.

Extrém időjárás
archiválva
Az eltelt évek alatt több rendkívüli eseményt is regisztráltak. 1957 augusztusában akkora vihar volt Székelyhídon, hogy a kihelyezett mérőeszközeiket felborogatta, még a református templomtorony süvege is megdőlt. A legmelegebb napot 1961. augusztus 11-én regisztrálták, akkor 40,3 Celsius-fokot mutatott a hőmérő. A „leghidegebb” nyári napot 1980. július 16-án jegyezte a székelyhídi meteorológia, ami 31,2 Celsius-fokban realizálódott. A legeknél maradva, megtudtuk, hogy az eltelt hatvan év alatt 1957-ben esett a legtöbb csapadék, 946,1 liter négyzetméterenként, a legaszályosabb év 2000-ben volt, amikor 391,5 liter/négyzetméter csapadékmennyiséget mértek. A térségben az éves átlag csapadékmennyiség 650–700 liter között mozog. A leghidegebb hőmérsékletet 1982. január 14-én regisztrálták, –26,4 Celsiusig szállt le a hőmérő higanyszála. A legenyhébb telünk 1994-ben volt, amikor a leghidegebb mínuszt, –9,7 fokot december 4-én mutattak a műszerek. Azt tudni kell, hogy a hőmérséklet megállapítására szolgáló műszereket mindig árnyékos helyen, a földszinttől két méter magasságban olvassák le. Ezek elhelyezésére szolgálnak a szabvány alakzatú faházikók.

A műszerek „jóslatai”
Miután az irodában rácsodálkozunk e kevesek által űzött hivatás sokszínűségére, az égi jelenségek általuk megfejtett „üzeneteire”, a dombtetőn lévő műszerállomásra is felbaktatunk. A kezdetektől a megfigyelést szolgáló eszközök mellett az újonnan hozott modern felszerelések jól megférnek egymással. A levegő hőmérséklete mellett a talaj hőfokát is nyomon követik. A szél iránya és annak sebessége, miként a légnyomás sem marad rejtve a szakemberek elől. Ha magas a légnyomás, akkor derűs idő várható, ha csökkenő tendenciát mutat, akkor csapadékosra vált az időjárás. De a felhők magassága, fajtája is sok mindent elárul a ránk váró égi áldás esélyeiről. A műszerek nyújtotta adatok mellett vizuális megfigyelést is végeznek. A látótávolság meghatározásához előre bemért objektumokat használnak.

A verőfényes napsütésben gyönyörű kilátás nyílik a dombtetőről. A látóhatár is kinyílik előttünk. A szomszéd falu temploma jól kivehető, odébb szőlőhegyek, vetést váró szántók tárulkoznak. Vendéglátóinknak köszönhetően a lélekpörgető táj mellett belelátunk a jövőbe is: holnap sem fog esni Székelyhídon.