A bohókás fenegyerek, Szőllősi Péter (Pepe) a székelyhídi városnap előző évadai egyikében kaszkadőrmutatványaival már elkápráztatta a közönséget. Idén újra visszatér a városközpont egyirányújába.

– Mikor kezdted a motorozást?
– Úgy tízéves lehettem, amikor apám kezdett elkeseredni, hogy semmi műszaki érdeklődés sem motoszkál bennem. Megfogott és kivitt az utcára és megtanított motorozni. Ettől kezdve nem volt megállás.

– Milyen vassal indult a gyakorlás?

– Az első egy Romet volt, majd apám Simsonja. Ezzel már lehetett rodeózni. A kezdet nem volt könnyű, de rákaptam az ízére és megfertőződtem. Volt pár salakmotoros év, majd belekóstoltam a krosszozásba, choppereztem is. A motorozás bármely ágáért oda vagyok.

– Hogy lettél motoros kaszkadőr?
– 1999-ben Csongrádon hirdettek egy versenyt. Egy 200-as Suzuki enduróval indultam, gumit füstöltettem, egykerekeztem, korcsolyáztam és második lettem. Aztán voltak sikertelenebb versenyeim, ami leginkább a megfelelő motor hiányának volt betudható.

– Ezek sem vették el a kedved. Hogy folytattad?
– Vettem egy 1100-es GSX-R-t. Ekkorra már szerelmes voltam ebbe a sportba, és a közönségnek is tetszett, amit csináltam. Volt sikerélmény és szereplési vágy. Ezt a motort meg kellett szoknom nehezebb, erősebb volt mint az előzőek.

– Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
– A legbüszkébb a világbajnoki hetedik és az Európa-bajnoki hatodik helyezésemre vagyok.

– Melyik szám az erősséged?
– Amit bemutatok, az mind jól ki van gyakorolva. Muszáj biztonsággal végezni a trükköket, másként nem vagy hiteles. Vannak kedvencek, de a lételemem a kihívás, az új trükkök kikísérletezése.

– Milyen céljaid vannak még?
– Eddig tíz országban léptem fel. Ezt a számot szeretném növelni a jövőben, hogy minél többen megismerhessék ezt az általam űzött fantasztikus sportágat. Az élet egy gumifüstfelhőbe burkolt ámokfutás. űzni kell!


Írta: Fekete Katalin