(közvélemény szubjektíven)

Annak idején, amikor a firkászszakmát tanultuk, egy országos napilap munkatársa látogatott el hozzánk. Beszélt a szakma csínjáról-bínjáról, apró fogásokat árult el, de nem felejtett el szólni a buktatókról sem. Majd minden hallgatónak más-más kérdést szegezett. Nem az elsajátított tudásszint érdekelte elsősorban, hanem a jelleműnkből, nevelésünkből adott racionális ítélőképességünk.

Tőlem arra várta a választ, mit tennék mint újságíró, ha tudomásomra jutna, hogy egy egyébként a közösségért sokat munkálkodó magyar vezető illegális módon jelentős anyagi haszonra tett szert? Jelentene-e számomra valamit az, hogy a vérem ő is, hogy magyar, vagy a törvényt tartanám tiszteletben mindenekfölött?

A válasz nem volt kéznél nálam, de legalább igyekeztem őszinte lenni. Nem tudom, volt a felelet, pró és kontra érvek ide-oda lökdösték véleményformálásomat. Mert hát ki látott manapság szegény politikust? Mindannyin együtt éreznek, közösséget vállalnak ugyan a sokasággal, de közben egyre növekvő bankszámlák és egyéb anyagi finomságok jelzik karrierjük útját. És ha lebuktatnánk is valamelyiket, mi történne? Sorban állnak az önjelölt utódok, akikben ha mocorog is némi tenniakarás, a kegyetlen gépezet, no meg önnön emberi gyengeségük hamar maga alá gyűrné legtöbbjüket. Meg aztán csak azért, hogy ismét a magyarra mutogasson a nemzetféltő horda, miért kardoskodni a tisztességért?

Másrészt viszont az igazság mindig szókimondásra késztet. Igaz, e magyar jellemvonás, akárcsak a hűség, ezredévre pecsételte meg nemzetünk sorsát, a teljes megsemmisülés veszélyét hordozva magában. A balkáni szennypolitika, a rókalelkűség országokat teremtett, politikailag, kulturálisan alultáplált népcsoportok disznók elé hányt aranyként bántak el a jegenyederekú naivokkal.

E hogyan tovább, melyik úton való járás a helyes, a célravezető kérdéskör mindenkor kísért. Hol van a politikai együttműködés szakadáspontja, meddig lehet elmenni a toleranciában csak azért, hogy hatalmon maradjunk? E türelemből font kötél alapanyagában mennyi a közérdeket szolgáló okos taktikázásból eredő behódolás, és mennyi az önös érdek, a szennyes ambíció?

A radikális lépések gyors eredményre vezetnek, csak félő, hogy ez nem a győzelem, hanem a mindent vesztés átka. A hajlékonyság gerincbántalmakra utaló jel ugyan, de lehet eredményes anélkül, hogy kiöntenénk a fürdővízzel együtt a gyermeket is. Legfeljebb belefullad.


Írta: D. Mészáros Elek