Kellemesen meleg napsütésben futkorásztak, zsibongtak a gyermekek az érkeserűi kultúrház előtti parkban. A Számadó Ernő költő nevével fémjelzett, nemrég végetért mesevetélkedő eredményhirdetése volt már csak hátra.

Az április 21-én megrendezett mesevetélkedőre nulladik, elsős, másodikos, harmadikos és negyedikes gyermekek alkotta ötfős csapatokkal lehetet jelentkezni. A benevezett iskolák előre megkaptak öt mesecímet, ezekből kellett felkészülniük. Az első feladványban puzzle-elemekből (kirakós játék) két mesebeli figura alakját kellett kirakni. A keresztrejtvény szintén az öt mese tartalmához kötődött. A mézeskalácsevésnél nyújtott teljesítményt időre és mennyiségre számították. A süteményeket hátra tett kézzel kellett „felfalni”. A feladatok közül nem maradt ki a meséből jól ismert lencseválogatás sem, amelynek során az összekevert lencse-, bab- és rizsszemeket kellett ügyesen külön válogatni. Az előadókészséget is pontozták, egy-egy meseszereplőt kellett megszemélyesíteniük a kicsiknek. Nem volt ennyire könnyű és szórakoztató a tesztfeladatok kitöltése, itt már valóban eldőlt, hogy ki mennyire ismeri a meséket. Majd pedig a felsorakoztatott óriás csizmákból került elő egy-egy tárgy, amiről meg kellett állapítani, hogy melyik mese fontos kelléke.

Az izgalmakkal teli vetélkedő befejezése után, de még az eredményhirdetést megelőzően, kézműves-foglalkozáson vettek részt a gyermekek, majd pedig Papp Attila zeneszerző interaktív zenés játékra csalogatta a gyerkőcöket. Az ízletes ebéd elfogyasztását követően Fügedy Anikó zsűrielnök, valamint az ítészek másik két tagja, Czintos Felicia és Püsök Julianna (mindhárman pedagógusok) kihirdették a végeredményt.
A helyi Hímeshátsziget ötöse lett az első. A tizenhárom benevezett csapat között a hegyközszentmiklósi Meséstoldy csapata a hetedik, míg a Barangolók a tizedik helyen végeztek. Székelyhídat a Hétpróbások és a Mesetündérek képviselték, ők a nyolcadik és a kilencedik helynek örülhettek.

A költő visszatért
Számadó Ernő költő és meseíró neve a múlt század első felében jól ismert volt a verset szeretők körében. Az 1917-ben Budapesten született alkotó jó viszonyt ápolt a kor íróival, költőivel, József Attilával közeli barátságban volt. A szegény sorsú költő vándorszínészként került Érkeserűbe, ahol rátalált élete párjára. A szép asszony mellett megbabonázta az Érmellék akkor még érintetlen víz- és lápvilága is, megálmodta a maga Hímeshátszigetét. Az 1950-es években a romániai magyar lapok is megnyíltak előtte, kötete jelent be. A magyarországi 1956-os forradalmi események során csatlakozott az úgynevezett érmihályfalvi csoporthoz, amelynek tagjait később elítélték, közülük Sass Kálmán református lelkészt pedig kivégezték. Innentől kezdve bezárult számára a megmutatkozási lehetőség egészen az 1983-ban bekövetkező halálát megelőző időszakig, amikor kisebb lapokban megjelentek írásai, leginkább meséi.

A költő holta után visszatért, vagy inkább el sem ment az érmelléki faluból. Míg élt, nem becsülte az ottani közösség. A nagy karimájú kalapban sétáló, csokornyakkendős idegen, aki mentolba mártott cigarettát szívott, nem illett bele az akkori falusi életformába. Egyedül a gyermekek rajongtak érte, csapatostul követték az utcán, zsebében mindig ott lapult néhány szem cukorka a számukra. Az utóbbi évek hozták meg az áttörést: a helyi iskola felvette a nevét, múzeumszobát rendeztek be személyes tárgyaiból, büsztöt avattak tiszteletére, írásaiból kötetek jelentek meg. Évente szervezik meg a Számadó Ernő vers- és mesemondóversenyt. Ez utóbbinak mozgatórugója Faur-Kiss Angéla tanítónő.


Írta: D. Mészáros Elek