Halloween-bulit szervezett a Székelyhídi Diáktanács október 30-án a Diákbunkerben, amelyen a középiskolások és nyolcadikosok közül bárki részt vehetett, aki magára öltött valamilyen jelmezt (kisebbekért nem vállaltak felelősségét, mivel éjfélig tartott a program). Így a húsznál több résztvevőnek köszönhetően megcsodálhattunk egy porcelánbabát, találkozhattunk egyiptomi fickóval, békaemberrel, Hulkkal, szolid boszival, krampusszal, bibircsókos aszszonnyal, édességgel, gázmaszkossal, múmiával, csontkollekcióval, sőt még a Sikolynak, Dr. House-nak és Darth Vadernek is kifejezhettük tiszteletünket.

 

 

Igen, valóban nem sok az a bő húsz ember – nyilván a Gólyabálnak is köszönhető, hisz egy hajnalig tartó buli után nem vállaltak be még egyet az emberkék – azonban én úgy gondolom, nem az a lényeg, hogy hányan vagyunk, hanem hogy együtt legyünk és jól érezzük magunkat létszámtól függetlenül. Ugyanis, akik eljöttek, azok táncolhattak, karaokézhattak, beszélgethettek és rengeteget nevethettek, és ez a fontos.

 

Meg kell még említenem, hogy nem csak a buliból állt ez az egész, ugyanis két nappal előtte volt egy tökfaragó-verseny is, melynek alkotásai képezték a buli fő dekorációs elemeit. Továbbá halottak napján a diáktanács tagjai gesztusértékűen az elhagyatott, gondozatlan sírokon is meggyújtottak egy-egy szál gyertyát.

Nyilván most arra gondol a tisztelt olvasó, hogy ez a tökös, halloweenos hóbelevanc megint egy hülye Amerika-majmolás. Nem tagadom, éppenséggel van benne valami, azonban annyit tudni kell, hogy nem amerikai szokásról van szó, hanem egy kelta ünnepre vezethető vissza, amely az idők során sok mindennel keveredett, amelyet valóban Amerika ponyva kultúrája népszerűsített. Nevezzük majmolásnak vagy nevezzük civilizáltabb szórakozási lehetőségnek, ahol együtt lehetnek és ismerkedhetnek a fiatalok.  Hiszem, hogy egy cigi füstös, alkoholtól tompult agyas, üvegcserepeken lötyögős diszkónál sokkal jobb.

 

 

ifj. Major Lajos