Ezt hallhattuk 15-én a székelyhídi középiskola előtt, a márciusi ifjakra, a ’48-as forradalom kitörésére emlékezve. Mint minden évben, a Petőfi Sándor Elméleti Líceum az idén is megemlékezett legnagyobb nemzeti ünnepünkről. Hétfőn egy órától Holczman Ilona tanárnő felkészítésével a X. C. osztály tanulói egy húszperces verses-énekes előadást mutattak be az iskola előtt, a költő szobra mellett. A megemlékezésre az iskola diákjait és tanárait egyaránt várták, de sajnos voltak, akik nem éltek ezzel a lehetősséggel, sőt olyanok is akadtak, akik nem restelltek a „színpadon” sem keresztülgázolni a hazajutás érdekében. Hát istenem, mindenkinek megvan az egyéni módszere magyarsága megélésére.Az előadás után a hagyományokhoz híven az iskola, a Scola Nostra Egyesület és a Diáktanács képviselői elhelyezték koszorújukat Petőfi mellszobránál, ezzel tisztelegve forradalmár költőnk, iskolánk névadója előtt. Ő pedig merev arckifejezéssel, bágyadt, szomorkás mosollyal, alig látható bólintással megköszönte figyelmességünket, majd tovább fürkészte az előtte elterülő, sarjadó rétet.

 

Major Lajos