Gyermekkoromban, mikor a telek még hosszúak és hidegek voltak  és a hó november végétől egészen február végéig borította a tájat, csodálkozva néztem a szüleimet, amikor egy-egy darab szalonnát a ház előtti lugasra akasztottak. Nem tudtam, miért teszik ezt? Aztán hamarosan a szalonna körül megjelent egy kis sárgás-kékes-szürkés madár, majd odarepült és vidáman csipegetett belőle. Ez a kis madár a cinege volt. Akkor jöttem rá, hogy a szüleim a madaraknak tették ki a szalonnát, hogy a nagy hidegben nekik is legyen mit enniük.

Mezőgazdasági találkozót tartottak február második hetében a székelyhídi múzeumban a Partium Vidékfejlesztéséért és Mezőgazdaságáért Egyesület szervezésében. A cél a gazdák informálása volt a klímaváltozás eredményeként kifejlesztett új lehetőségekről, továbbá a párbeszéd és az információcsere lehetőségének biztosítása. Az eseményen a Galldorf Zrt. képviseletében Polgár Zoltán kereskedelmi igazgató, majd az MG Romania kft. képviseletében Végh András ügyvezető igazgató tartott előadást az újkeletű vetőmagjaikról, mint például a különböző kukoricafajtákról vagy a szójáról, amely műtrágya nélkül is magas hozamot tud produkálni.

Ezután Zsjak Zoltán, a Sinte Group ügyvezetője és cégalapítója előadása következett az általuk gyártott terménytárolókról és feldolgozó technológiákról, melyek megkönnyíthetik a gazdák hétköznapjait.

A téli hónapok végeztével a gyümölcstermesztők már készítik a metszéshez szükséges szerszámokat, metszőollókat. Indulhat a metszés, hiszen akinek több hektárnyi gyümölcsöse van, annak időbe telik minden fát megmetszenie, ha saját maga végzi ezt a feladatot. A gyümölcsfák metszését rendszerint nem is szeretik mással végeztetni a gondos gyümölcstermesztők, hiszen sok múlik azon, hogy mely ágakat távolítják el a fákról. A helyes metszés nagy odafigyelést és bizony sok évnyi tapasztalatot igényel. Másrészt, ahogy a szólás tartja, ahány ház, annyi szokás. Így van ez a metszéssel is, hiszen minden gazda kicsit másként csinálja, úgy, ahogy az ő szemszögéből a legjobbnak látja. Persze nem utolsó szempont az sem, hogy a gyümölcsöst milyen formában szeretné az ember kialakítani, hogyan műveli.

A tél jellemzően a disznóvágások, disznótorozások időszaka. A falusi gazdálkodó ember ilyenkor összehívja a családot, és közösen dolgozzák fel a levágni való hízót, hogy legyen friss húsból készült étel az ünnepi asztalon, valamint sonka, kolbász, szalonna. Ez a hagyomány emberemlékezet óta így zajlik.

A romániai sertéspestis 2017-es kirobbanása óta a falusi gazdaságokban a sertésállomány igencsak megcsappant a hízók nevelése és szaporítása terén is. Ezt a hiányt Románia a sertéshús importjával próbálja megoldani. Mára a nálunk elfogyasztott sertéshús 70 %-a külföldről származik. Valószínűleg ez a nagy mennyiségű hús nem természetes körülmények között tartott állatokból származik. Különböző hírportálokon gyakran látni olyan tartalmakat, amelyek arról szólnak, hogyan növelik meg mesterségesen a feldolgozott sertéshús tömegét, amelynek fogyasztása az emberi szervezetre bizonyosan nincs jó hatással.

Egynapos gazdafórumot és vásárt szervezett Székelyhídon a Partiumi Falugazdász-hálózat december második felében érmelléki munkatársai, valamint a Romániai Magyar Gazdászok Egyesülete együttműködésével.

A  gazdafórumon a résztvevőket házigazdaként Nagy Miklós, a Romániai Magyar Gazdák Egyesület (RMGE) Bihar megyei szervezetének elnöke köszöntötte, majd Csüdöm István, a CED Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft. nagyváradi irodavezetője vette át a szót.

Itt van a tél, ünnepek előtt pedig a disznóvágások időszaka. A házi finomságok elkészítéséhez sok fűszerre van szükségünk, amelyek közül a fokhagymát és a fűszerpaprikát mi is meg tudjuk termeszteni. Ez utóbbi rejtelmeibe Gődér Gyula székelyhídi fűszerpaprika-termesztő avatott be.

– Honnan jött az ötlet, hogy paprikát termesszetek?

– Jó pár éve csak saját részre ültettünk néhány sor paprikát a kertbe, de bő termést értünk el, így rokonoknak, barátoknak ajándékoztunk őrölt paprikát. Annyira nagy sikere volt, hogy másik évben úgy döntöttem, hogy az egész kertet paprikával rakom be.

Amióta világ a világ, a gazdálkodó ember mindig arra törekedett, hogy a megélhetését egész évben biztosítsa, tavasztól egészen őszig.

A természet rendjét követve, a falusi ember ősszel felszántotta a földet, elvetette a búzát, majd pedig elültette a gyümölcsfákat. Tavasszal következett a napraforgó, kukorica elvetése és a veteményezés a zöldségeskertben. Szorgos kezek rakják el a burgonyát, eldugdossák a fokhagymát, vöröshagymát, elvetik a mákot, sárgarépát, petrezselymet, céklát, paszulyt, tököt és egyebeket. Amikor a melegágyban nevelt palánták megnőnek, akkor azokat is ki lehet ültetni a kertbe, így kerül paradicsom, paprika, káposzta, karalábé, padlizsán a családi asztalra. Ha a gazda és a gazdasszony gondoskodik a gyomnövények és kártevők kiirtásáról és az időjárás is kedvező, akkor a kert egész évre biztosítani tudja a család szükségleteit. Az ügyes gazdasszonyok kamráiban őszre már sok zöldségből és gyümölcsből készült finomság sorakozik: befőttek, lekvárok, savanyúságok, szörpök, paradicsomlé, zakuszka.

Számos ok miatt visszaszorult az egykor általános sertéstartás egy emberöltő alatt. Az EU-előírások betartása elnehezítette, a 2017-es sertéspestis pusztítása pedig padlóra küldte az ágazatot Érmelléken is. A bizonytalanság ellenére Érköbölkúton megcsillant a jövő reménye!

A ’90-es években Románia sertésállománya igencsak gazdag volt. A falvakon, községekben élő emberek többsége otthon tartott sertést.  Nem volt ritka az olyan falusi gazdaság sem, ahol a sertések száma, malacokkal, kocákkal, hízókkal meghaladta a száz darabot is.  Szegény volt az a ház, ahol nem volt legalább két-négy koca. Mivel mindenki rendelkezett saját szántófölddel, amit legtöbbször maga művelt vagy saját részre műveltetett, ezért kialakult a takarmány is a jószágok számára. Ekkor sok munkálatot végeztek jószágokkal, kézi erővel is. Az állami sertésneveldékben is rengeteg jószágot hizlaltak. Ennek egy részét saját feldolgozásra tenyésztették, más részét pedig exportra.