Időtlen idők óta halljuk és beszéljük, válság van, alig van pénzünk, és hogy az ünnepek milyen sokba kerülnek. Közben a televízió, a rádió és a magazinok mind öntik magukból a „Karácsony szelleme” és a „szeretet ünnepe” hangzatos szövegeit. Ám mi mégis mindig ellentmondunk saját magunknak, és fordítottan cselekszünk.  Hiszen csomónyi giccses badarságot veszünk meg (olykor hajmeresztő árakon), amivel teleaggathatjuk az ajtókat, ablakokat, a szoba minden sarkát, s legfőképp a karácsonyfánkat, azt gondolván, hogy ez által szépen megteremtettük az ünnepi hangulatot, és részünkről mindent megtettünk ez ügyben. Nos, ez téves, abszurd és nevetséges.  Amikor megvesszük azt a sok csillogó-villogó műanyag csecsebecsét, akkor pazarolunk a legtöbbet, s azzal teszünk leginkább a Karácsony igazi hangulatának megteremtése ellen. Mivel mindeközben tökéletesen elfelejtjük, hogy mi a valódi jelentősége ennek az egész „hercehurcának”. Szerencsére van lehetőségünk arra, hogy tegyünk ez ellen.

Először tartottak úgynevezett vasárnapi iskola-típusú foglalkozást Érköbölkúton és Hegyközszentmiklóson november 13-án körülbelül harminc gyermek jelenlétében a magyarországi Vasárnapi Iskola Alapítvány önkéntesei. Mindez annak a nem várt, de ugyanakkor kedves látogatásnak az eredménye, amellyel ez év májusának végén Oláh Évát, az érköbölkúti iskola megbízott igazgatónőjét lepték meg. Benkei Ildikó, a Magyar Rádió munkatársa Gellért Gyula érmelléki református lelkipásztor kíséretében érkezett, hogy felajánlja segítségüket a helyi diákoknak és pedagógusoknak. A programban több határ menti település is részt vesz, és célja támogatni a gyerekeket abban, hogy saját hazájukban magyarok maradhassanak.

„Volt egyszer egy Érmellék…” címmel nyolcadszorra tartottak keresztyén ifjúsági kézművestábort Székelyhídon július 12–18. között. Az egyhetes táborban – melynek  házigazdája Gavrucza Tibor református lelkipásztor volt – idén 82 gyerek vett részt. A környékbeli falvakból és külföldről is érkeztek gyerekek: képviseltette magát Siter, Nagyvárad, Éradony, Apátkeresztúr, Érbogyoszló, Varsolc, Zilah, Cegléd, Budapest és természetesen Székelyhíd is.A tábor idei mottója „Válságból váltság” volt, s ezzel kapcsolatban a hét minden napján előadások hangzottak el.