A tojás az újjászületésnek, a termékenységnek a legősibb jelképe. A leggyakrabban használt szín a piros, mert a pirosnak védő erőt tulajdonítottak, de később minden színnel díszítettek tojásokat. Régen nem voltak mesterséges festékek, minden színt növények leveleinek, gyökereinek főzetéből kaptak. Előnyük, hogy az így festett tojás biztosan megehető. Kísérletező kedvûeknek ajánljuk. A növényeket már előtte való évben gyûjtögetni kell! A vöröshagyma külső héjával sárga vagy barna tojásokat festhetünk (minél tovább marad a lében a tojás, annál sötétebb lesz a szín). A lilahagyma héja vöröset fest, lilásbordót a cékla leve. Barna lesz a tojás a fekete teától vagy a kávétól. A zöld szín csalánlevél, petrezselyemlevél főzetével érhető el. Kéket lencse főzetével vagy bodzabogyóval festhetünk.

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,

Mezők smaragdja, nap tüzében égő,

Te zsendülő és zendülő pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élő,

Fogadd könnyektől harmatos dalom:

Szivemnek már a gyász is röpke álom,

S az élet: győzelem az elmuláson.

Korán reggel felébredtem,messze-messze jártam,

Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.

Na, te kislány, megöntözlek,ma van húsvét napja,

Tündököljön a két orcád,mint a piros rózsa.

Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,

Zsebemben is elférnek a piros tojások.

A húsvét, azaz Jézus Krisztus feltámadásának a jelentőségét többek között az is jól mutatja, hogy az első keresztények hitéletében először a húsvét lett ünneppé, és csak később a IV. században csatlakozott a keresztény ünnepek sorába a karácsony, majd a pünkösd. Ennyire döntő élménye volt az első keresztényeknek az, hogy Jézus feltámadt a sírból, találkozhattak vele, és amikor Jézus már testileg nem volt jelen, akkor is Szent Lelke által naponta megérezték azt, hogy Jézus él és ott van velük. Azt olvashatjuk az Újszövetség több helyén, hogy az első keresztények naponként összegyűltek házaknál, megtörték a kenyeret, imádkoztak és tele volt a szivük örömmel.