Beszélgetés Holczman Ilona idén nyugalomba vonult magyar szakos tanárral

Holczman Ilona több diáknemzedék életében vált a nagybetűvel írandó magyar szakos tanárnő alakjává, többek között az enyémben is. A végtelen és alázatos szeretet, amelyet szakmája és diákjai iránt érzett, most, pályafutása végén beérlelte gyümölcseit: volt diákjai, kollégái szeretetburokkal övezik körbe, midőn nyugalomba vonul.

– Milyen volt gyerekként?

– Nagyon szófogadó, szabálykövető gyermek voltam. Édesanyám, aki tanítónő volt, nagyon szigorúan nevelt bennünket, és elsőszülöttként velem szemben nagy elvárásokat támasztottak a családban, magától értetődőnek vették a sikereimet. Ugyanakkor szabad kezet is kaptam a szüleimtől, hiszen annyira megbíztak bennem, hogy mindenhová elengedtek. Nagybánya, ahol felnőttem, kiváló lehetőségeket nyújtott az óriási kirándulásokra, művelődésre, sportra, így igazán sohasem unatkoztam. Édesanyámat igen korán elvesztettük, így hamar fel kellett nőnöm, hogy a családban kisebb legyen az űr.

Bemutatták a Bordás Mihály több évtizedes gyűjtőmunkája eredményeit tartalmazó kötetet
Bordás Mihály Erdélyi finomságok könyve című munkáját mutatta be és méltatta Lakatos Péter parlamenti képviselő a január 24-i református templombeli ünnepi istentisztelet után. A bemutatónak szomorú jelleget kölcsönzött, hogy a szerző, a székely-csángó származású, de Székelyhidat választott szülőföldjének tartó Bordás Mihály tanár, a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum igazgatója, a Belga–Román Baráti Egyesület elnöke, a református egyházközség volt presbitere, a mindenki által tisztelt és becsült közéleti személyiség sajnos nem érhette meg könyvének megjelenését, néhány hónapja tragikus hirtelenséggel elhunyt.