A kézilabdacsapat egyfajta család

Környékünkön már viszonylag jól ismert a székelyhídi kézilabdacsapat. Ennek edzője Kozma Sándor, aki három csoportot edz a városban: 11, illetve 14 év alatti lányokat, valamint egy fiúcsapatot.

A csapat legkiemelkedőbb eredményeiről kérdezve az edző a nagyobbak csoportját említette, akik „öt évvel ezelőtt kezdtek el edzeni. Két éve rendeztek egy barátságos, helyezés nélküli versenyt azzal a céllal, hogy a gyerekek kedvet kapjanak és megismerjék ezt a nagyszerű sportágat”. Kétszer játszottak Budapesten versenyszintű mérkőzésen, a tavalyi érmelléki versenyen pedig harmadik helyezést értek el. A nagyobb versenyeken viszont nehezebben oldható meg a részvétel, mivel a gyerekek gyakran cserélődnek, így a csapatfelállás is folyamatosan változik.

Ami az erőforrásokat és az anyagok beszerzését illeti, például „a nagyobb gyerekeknek nagyobb sportruházatra és mezekre van szükségük, esetleg jó lenne megújítani azokat”, mondja Kozma Sándor. A csapatot segíti a Magyar Kézilabda-szövetség, amellyel 2016-ban indítottak közös projektet. Szoktak támogatást kapni a közösségtől, a tavalyi évben pedig segítségükre volt a városháza is, hogy egy helyi versenyt rendezhessenek. Emellett néhány jó edző, többek között Elek Gábor, a Ferencváros női csapatának trénere eljöttek Székelyhídra, hogy képzést tartsanak az oktatók számára.

A kézilabdacsapat segít a gyerekeknek a társadalmi életük javításában, míg általa megtanulhatnak együttműködni is. Számukra a csapat egyfajta család. Nehéz azonban több gyereket bevonni a csapatba, az edző szerint „a fiatalok jobban szeretik az új technológiákat, viszont a gyerekeknek meg kellene ismerniük, hogyan kell kézilabdázni, amiben a nyári táborok sokat segíthetnek”.

A jelenlegi járványhelyzetre való tekintettel viszont az edzések korlátozva vannak, a magyarországi versenyt le kellett mondani, a többit pedig elhalasztották. Ugyanebből az okból kifolyólag nem indulhatott idén ősszel a legkisebb gyermekek csoportja sem.

Elmondása szerint Kozma Sándor szívesen tanítaná a kézilabdát bárkinek, aki csak szeretné megismerni azt. Igyekszik lehetővé tenni, hogy „a gyerekek nagyobb szintet érjenek el – az igazán csodálatos és célszerű lenne”.