…mégpedig Csokalyon, akkor még emlékeim szerint zóna bajnokságnak hívták a mai ötödosztályú labdarúgó bajnokságot. A csapat 1991-ben szűnt meg véglegesen, azóta nincs nagy pályás csapat az érmelléki településen. A kétezres években néhány helyi vállalkozó megalakította az Interstecset, ők már több éve nem játszottak hazai közönség előtt, kizárólag kispályás tornákon szoktak indulni.

Több mint húsz év után jött az ötlet, hogy össze kellene hozni az egykori Viitorul játékosokat egy buli meccs erejéig. A helyiek mellett három-három székelyhídi és nagykágyai játékosa volt a csapatnak. Most első neki rugaszkodásra nem sikerült mindenkinek eljönnie játszani, volt aki véletlenül ki is maradt a meghívottak közül (tőlük ezúton is elnézést kérnek a szervezők), de a résztvevők megfogadták, hogy ezentúl évente legalább egyszer újra nosztalgiázhatnak majd.

Elmúlt vasárnap a helyi fiatalokkal kiegészülve egy négy csapatos tornát szerveztek a Viitorul játékosai. Jó volt látni ahogy a falu apraja nagyja kergeti a labdát, a rekkenő hőségben 2*12 percet játszottak, mindenki mindenkivel. A biológia nem hagyta becsapni magát, negyedik helyen végeztek a tíz év körüliek egy döntetlennel, harmadikon a negyvenes- ötvenesek (az egykori „nagy csapat”), másodikok lettek a harmincasak és teljesen megérdemelten az erejük csúcsában lévő huszonévesek megnyerték a tornát. A legjobb kapus a kicsik közül került ki, Szabó Csongor személyében, a gólkirály pedig a harmincas Szabó Csaba lett nyolc góllal.

Eredmények: Harmincasak – Viitorul 5-0, Huszonévesek – Tizenévesek 0-0, Huszonévesek – Harmincasak 6-0, Viitorul – Tizenévesek 1-0, Harmincasak – Tizenévesek 4- 2, Huszonévesek – Viitorul 6-0. A játékvezetők az egykori sikeredző Menyhárt Imre és az öreg róka kapus Törő Gábor voltak.

A torna végén mindenki a hosszabbítást várta, délután jóízűen, jó hangulatban fogyott a bográcsgulyás és a jéghideg sör. Remélhetőleg lesz még folytatás és újra felhangzik majd Csokalyon a „Hajrá Viitorul!”