Edzőtáborok, bemutatók és versenyek, utánpótláscsapat – a sportfavágók román válogatottjának edzője, Nagy Botond és hazai tanítványai ebben az évben sem kímélik magukat, vállhoz emelt baltákkal várják a megmérettetéseket. Igyekszünk mindent úgy csinálni, hogy aki ide bejön az érezze, hogy itt mi működik – mondja a szuveníreket büszkén mutogatva Nagy Botond, amikor belépünk a székelyhídi csapat sajátkezűleg felépített műhelyébe, kuckójába. A csapat saját mezei a 2008-as, 2009-es világbajnokságokról, német és cseh bajnokok autogramjai különböző tárgyakon, láncfűrésszel faragott kerti dekoráció – ilyen és ehhez hasonló „apróságok” adják a hely hangulatát, mint a nyárfaillat vagy a fejszecsapások hangja. A város már-már szélére eső autómósó hátánál kemény edzés folyik, amikor megérkezünk. Edzőtábor van, együtt vannak a román válogatott tagjai, a székelyhídi, kolozsvári és aradi favágók, illetve a székelyhídi utánpótláscsapat ifjai – épp erről a két fontos témáról készültünk kérdezősködni.

 

 

A március harmadik hétvégéjén tartott edzőtábort Nagy Botond szervezte. Mint elmondta, a válogatott számára szervezett táborokat a Stihl Románia Egyesület mindig teljes egészében támogatja, persze utófinanszírozásos alapon, mely saját befektetést és utólagos elszámolást feltételez. Ezekben a táborokban nem csak a fejlődésre, de a csapat építésére is lehetőség nyílik, amiért az edző különösen felelős, így nem is igazán van ideje fába csapni, hiszen edz és szervez is egy időben. Természetesen ennek ellenére a gyakorlás számára is nagyon fontos, így a kora reggeleken, munka előtt, és az esti órákban, munka után szán időt az „aprításra”. Az egy hétvégés táborokon kívűl, szerződésben rögzített feltétel, hogy az évi 10–12 alkalommal megszervezett nemzeti felkészítésekből legalább nyolcon jelen kell lennie. Felelevenítette a tavalyi és tavaly előtti nyarakat is, amikor is az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek edzők a válogatott csapatot megdolgoztatni, mely főként a jó kapcsolatrendszer eredménye volt.

 

 

Szokásos teendői mellett Nagy Botond és a hazai csapat minden tagja szó szerint nagy fába vágta a fejszéjét: idén januárban utánpótláscsapatot indítottak. Mint megtudtuk, az ötlet abból indult, hogy nem tudták növelni a csapat létszámát. Nagyon sokan megfordultak az edzéseken újoncként, de ugyanennyien ott is hagyták a rönköket a fizikai megterhelés miatt vagy azért, mert rájöttek, hogy ebből a sportból nem fognak meggazdagodni. Így amellett döntöttek, hogy a kiskorúak felé irányulnak, s itt következett is a nagy kérdés: hogyan? „Nem tudtuk, hogyan tegyük érdekessé a fiatalok számára ezt az életformát, hogy ne fogják már az elején menekülőre a dolgot. Motiválnunk kell úgy a szülőket mint a gyerekeket, hogy maradjanak velünk” – fogalmazta meg a dilemmákat a sportfavágók vezetője. Végül az a megoldás született, hogy a szülők pénzdíjat fizetnek a gyerekek edzéseiért, amelyet a csapat teljes egészében vissza is fordít a gyerekekre, hiszen hetente angolórákra járnak, illetve az edzésekhez szükséges faanyagot részben ebből biztosítják. A gyerekeket pedig igyekszenek egyre jobban a csapatba olvasztani, több időt együtt tölteni velük edzések előtt és után, és kialakítani egy olyan szellemiséget, amely maradásra bírja őket. Nagy Botond hozzátette, nagy hiányosság, hogy Romániában nem szerveznek juniorversenyeket, hiszen a versenyhelyzet, a megmérettetésre való felkészülés erős belső motorja minden sportolónak. „Ilyen szempontból úttörőnek számít a kis csapat, mert utánpótlással Romániában senki nem foglalkozik. Aradon van két-három gyerek, ha esetleg ők is beszállnának, akkor már lehetne egy egész jó kis versenyt szervezni nekik itthon” – tette hozzá reménykedve az edző.

 

 

A gyerekek is hasonló lelkesedéssel nyilatkoztak, tisztában vannak vele mennyi kitartást igénylő munka és év áll előttük az első komoly versenyekig. Ulici Sebastian (11 éves) elmondta a titkát: „Nincs is más sport, amit jobban szeretek ennél.” A szülői támogatás is szóba került, Sajó Ferenc (12 éves) így nyugtázta a kérdést: „A szüleim támogatnak, örülnek, hogy itt vagyok a csapattal, mert ez egy komoly dolog.” Kulisszatitokként Nagy Botond azt is elárulta, hogy a gyerekeknek maguktól nem nagyon volt bátorságuk jelentkezni. Hihetetlennek tűnt számukra, hogy csak egy telefonhívás az egész, így leginkább a szülők érdeklődtek s vitték az ifjú jelentkezőket az első edzésre. A teljesség igénye érdekében megkérdeztük a már tapasztalt sportolókat is, mit szólnak az utánpótlás ötletéhez? Nagy Csongor kérdésünkre így felelt: „Nagyon örülünk, hogy vannak. Jót tesznek a csapatlégkörnek is, és jó látni, hogy van, aki rajtunk kívül még szereti és akarja ezt csinálni. Odafigyelnek ránk nagyon, az biztos, minden mozdulatunkra, szavunkra, és minden házi feladatot maximális teljesítnek, amit Boti kioszt nekik.” Marina Cristian hozzátette: „Hihetetlenül ambiciózusak, nagyon motiváltak. Próbálnak tanulni és öröm nézni, hogy dolgoznak.”

 

 

Az edzőtáborok és a számtalan bemutató, illetve az ifjú törekvők mellett a csapatnak oda kell figyelnie a komolyabb felkészülésre, hiszen a rengeteg program között versenyek is szerepelnek, mint a közeledő országos bajnokság, amelyen aztán eldől, hogy ki fogja képviselni Romániát a németországi világbajnokságon.

 

 

Bíró Orsolya