Flóra Fruzsina első látásra olyan, mint bármelyik másik ötödikes diák. Kevesen tudják azonban róla, hogy hat éve intenzíven sportol, és hogy az idei évben végre beérett munkája gyümölcse. A bukaresti országos karatebajnokságon győzött, majd az Egerben rendezett legutóbbi karate-Európa-bajnokságon III. helyet szerzett. A következő cél az idén ősszel  megrendezendő világbajnokság. A történet kicsit vicces, mert egy véletlen folytán kezdtem el sportolni. Apukámmal elkísértem a nővérem edzésre, és mikor ott sétálgattam, egyszer csak a Sensei (mester – a szerk. megj.) rámrivallt: „Hát te mit téblábolsz itt? Szaladj vissza gyorsan a többiekhez gyakorolni!” Szóval összetévesztettek bennünket.

Ezután a szüleim úgy gondolták akkor, hogy bár csak hatéves vagyok, én is járhatnék edzésre. Később majd hasznomra válik, meg tudom védeni magam, ha baj van. Így kezdtem el karatézni.

 

– Mikor nagyobb lettél és már önállóan dönthettél volna, akkor sem indultál el más, nőiesebb sportok felé?

– Bár a karate nem kifejezetten női sport, de az edzéseken sok lány megjelenik. Nem gondoltam soha a váltásra, mert nagyon szeretem ezt csinálni. A karate egyébként szó szerint üres kezet jelent, fegyver nélküli harcot, mely két fél egymással szembeni becsületes küzdelme. Szerintem a karate az egyik legtisztességesebb küzdősport. Ezenkívül még számos más dologra is jut időm. Benne vagyok a suli gitárcsapatában, valamint a Flying Steps tánccsoportnak is tagja vagyok.

 

 

– Az edzések igazán sok elfoglaltságot jelentenek. Nem túl fárasztó ez, hogyan bírod energiával?

– Tény, hogy heti három karateedzés, a gitárórák és a tánc így együtt sok időt elvesz. De a karate nagyon sokat segít a mindennapokban is. Azon kívül, hogy fegyelmet tanulunk, az erőnlétünkre is igazán jó hatással van. Sokkal jobban bírom a szaladást és erősebb is lettem tőle. Például nekem a suliban a tornaóra igazán egyszerű, olyan mint egy kis bemelegítés.

 

 

– A rengeteg edzés mellett szoktatok kicsit lazítani is?

– Persze, nyáron nekünk is van egy hónap nagyvakációnk, amikor nem edzünk. Edzőtáboraink is vannak, melyekbe a munka mellett belefér a móka és kacagás is. Voltunk már Nagykárolyban, Feketeerdőn, Szentmiklóson és minden alkalmat nagyon élveztem.

 

 

– Mikor kezdted, még csak hatéves voltál. Hány éves kortól kezdhetnek el a gyerekek karatézni?

– A legkisebbek ötévesek. Ők még sokat kell tanuljanak, meg kell szokják a rendet, önfegyelmet. A kicsiket a szülők is elkísérik az edzésekre. A múltkor az egyik kisfiúval nagyon vicces dolog történt. Figyelmetlen volt és a Sensei megbüntette, hogy csináljon ötven fekvőtámaszt. Ekkor méltatlankodva az anyukájára nézett, és így szólt: „De anya, hát én nem is tudok ötvenig számolni!”

 

 

– Azóta sok idő telt el, és számos eredménnyel büszkélkedhetsz. Melyek számodra a legkedvesebbek?

– Az utóbbi időben számos versenyen vettem részt és hál’ Istennek jó eredményekkel. Nem hinném azt, hogy büszke vagyok, de az országos I. helynek és az Európa-bajnoki bronzéremnek nagyon örültem. Ezeken kívül voltunk még Aradon és Temesváron is, ahol egy III. és III., II. helyet szereztem.

 

 

– Már a szavaidból is kiderül, hogy különböző japán kifejezéseket használtok az edzéseken. Mesélnél nekünk egy kicsit ezekről?

– A karaténak számos ága van. Mi az edzéseink során formagyakorlatokkal (‘katá’) és „verekedéssel” (‘kumité’) foglalkozunk. Számos idegen kifejezést is használunk. Elmondok néhányat, ezek a legfontosabbak. Egy kicsit olyan lesz ez, mint egy karateszótár: ‘Sensei’ = ‘mester’, ‘Otogani’ = ‘tanítvány’, az ‘Oss’ pedig a köszönés.

 

 

– Mi, a kívülállók láthatjuk, hogy számos különböző színű övet viseltek. Hogyan épül fel ez a rendszer?

– Igen, tíz öv van különböző színekben: fehér, sárga, narancs, zöld, kék, barna és fekete. Minden öv megszerzéséhez egy vizsgát kell letenni. A fekete öv után azonban még következnek a danok, amikből szintén tíz van, de ezeket már nehezebb megszerezni, a vizsgák háromévente vannak. Egyszer a Sensei mesélt róla nekünk, és ha jól emlékszem úgy mondta, hogy a tíz dant hivatalosan csak halála után kaphatja meg valaki. Vannak azonban olyan idősebb mesterek, akik már úgy érzik, mindent tudnak a karatéról, és megadják maguknak a tíz dant.

 

 

– Úgy látom, nagyon sok mindent tudsz erről a sportról. Hogy érzed, ez később is szerves része lesz az életednek?

– Igen, én ezt szeretném folytatni és később is részt venni versenyeken, rendezvényeken. A legutóbb, mikor Egerben voltunk az Eb-n, láttam 60–70 éves néniket is versenyezni. Pont ugyanolyan szépen és jól csinálták, ahogy mi, ahogyan kell. Nekem ez nagyon tetszett. Remélem egyszer én is olyan leszek, mint ők.

 

 

– Befejezésként mesélnél kicsit a jövőbeli terveidről?

– Most a legfőbb cél az októberi világbajnokságra való felkészülés. Nagyon sok munkával jár, de remélem az eredmény is meglesz. Ezenkívül természetesen szeretném még megszerezni a hiányzó két övem is, még két vizsga és én is feketeöves leszek. Utána pedig szeretnék minél több versenyen résztvenni, kipróbálni magam és ha igazán keményen dolgozok, talán a tíz dan sem egy elérhetetlen álom. A legfontosabb a kitartás!

 

 

Ványa Blanka