Szoboravató, színjátszó kágyai reformátusok

Egy már meglévő Kálvin János-büsztöt emelt talapzatra a nagykágyai közösség a reformáció 500 éves jubileuma alkalmából. Decemberben színházi előadáson a gyülekezet tagjai Márk evangéliumát elevenítik meg.

Szakadt az eső azon az október végi vasárnapon, az aszfaltra felhordott sár csúszóssá tette a református templomhoz vezető kaptatót. A hívek a marcona időjárás ellenére, szép számban szaporáztak az imádat háza felé. A benti térben már halkan szólt a templomi hangszer, békességet árasztott az eső elleni menedékhely.

Az igét ezúttal a székelyföldi gyökerekkel rendelkező, jelenleg Budapesten élő Benedek Zalán baptista igehirdető, színházi rendező tolmácsolta. A vendéget különben nem a szoboravatás apropója, sem pedig a reformáció emlékünnepélye vetette tájainkra, hanem egy kis keresztyén színjátszásra hívta a helyi gyülekezet tagjait. Eddig 74 gyülekezetben járt a rendező, összesen 1100 szereplőt vont be Márk evangéliumának színrevitelébe. Hét évvel ezelőtt hagyta ott a Győri Nemzeti Színház társulatát, sokáig úgy gondolta, hogy lelkészként tudná legjobban szolgálni Istent. Végül megértette, hogy nem erre hívattatott el, azóta sorra járja a gyülekezeteket, elmondása szerint színdarabként nagyobb erővel tud megmutatkozni az evangélium. A dolog érdekessége, hogy a közösségekből önként jelentkezőket várnak a játékra, amelyben nyolc férfi és hét női szereplő vesz részt.

A próbák mindössze három napot tartanak, amit aztán követ az előadás. Nagykágyán decemberben viszik színre az evangéliumi drámát, amely körszínház formájában fog történni, különösebb díszletekre és ruházatra nem lesz szükség. Benedek Zalán szerint előny, hogy Jézus élettörténetét hittel teli személyek adják elő, nem pedig profi színészek, akiknek ez csak szerepjáték lenne.

Bán Alpár helybéli lelkipásztor királyi vendégségbe hívta a híveket, kiosztva az úri szent vacsorát. „Jézus nemcsak hirdette, hanem kiábrázolta az igét, ránk hagyta a keresztség vizét, az úrvacsorai kenyeret és bort, ami túlmutat önmagán. Misztérium ez…” – mondta.

Miután a gyülekezet tagjai részesültek az úrvacsorai közösségben, a tiszteletes a szoborba öntött személy, Kálvin János életutját mutatta be, 1509-ben való megszületésétől kezdve, mozgalmas szolgálati idejét érintve, egészen 1564-ben bekövetkezett halálláig. Tanításának alapelve volt, hogy Isten csak a Szentíráson keresztül ismerhető meg.

Csiszár Ilona és Fodor Károly főgondnok leleplezik a Kálvin-szobrot.

Fodor Károly egyházközségi főgondnok közölte, a bronzhatású felületi kiképzésű, betonból öntött szobor Csiszár Ilona és Kéri György egyháztagok munkája, míg a talapzatot Nagy Sándor és munkatársai készítették.
Végezetül Bán Alpár a következő szavakkal bocsátotta haza a gyülekezet tagjait: „valahányszor ránézünk erre a szoborra, jusson eszünkbe, hogy mit sem ér a reformáció, ha életünk nincsen újjáteremtve, mit sem ér, hogy megszületett a református egyház, ha mi nem vagyunk újjászületve.”