Kulturális programokkal egybekötött vásár Székelyhídon

Először rendezték meg kisvárosunkban az Érmelléki Termékek Karácsonyi Vására nevű rendezvénysorozatot december 17. és 23. között. A felállított tíz fabódéban helyi, illetve környékbeli árusok kínálták portékáikat. Így azok, akik kilátogattak a Székelyhíd városközpontjába, kedvükre válogathattak a termékek között: tejtermékek, ruhák, hétköznapi és különleges édességek, számos kézzel készült, népi hangulatot idéző tárgy, zsákbamacska, karácsonyi dekorációk, de akár kozmetikumokat is lehetett rendelni, de nem hiányzott a kürtős kalács, a meleg tea és a forralt bor sem.

Az egyhetes vásár alatt számos rendezvény is színesítette a délutánokat, a szervezők minden napra készültek egy kis ünnepi hangulatot idéző műsorral. Nagyszámú kórus és tánccsoport lépett a vásár színpadára. Hétfőtől csütörtökig a székelyhídi, valamint a hozzá tartozó falvak, azaz Csokaly, Érköbölkút, Érolaszi, Hegyközszentmiklós, illetve Nagykágya óvodásai és elemi iskolásai vették birtokba a színpadot, a vásár utolsó napján, pénteken pedig a vásár sztárvendége, a magyarországi Szandi szórakoztatta a közönséget.

A standokon akadtak tejtermékek, ruhák, hétköznapi és különleges édességek, számos kézzel készült, népi hangulatot idéző tárgy, zsákbamacska, karácsonyi dekorációk, de akár kozmetikumokat is lehetett rendelni. Természetesen a kürtős kalács, a meleg tea és a forralt bor sem maradhatott el, sőt nyugton kijelenthetjük, ezek előtt a standok előtt húzódott mindig a legnagyobb sor.

A szervezők igyekeztek a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy a város ebből az alkalomból igazi ünnepi díszbe öltözzön, és karácsonyi hangulatot idézzen. Ezért felépítettek egy csodálatoos, élethű jászolt élő bárányokkal és szamárral, amely nem csak a gyerekek, de a felnőttek számára is nagy meglepetés és népszerű látnivaló volt. Ezenkívül feldíszítették a központot és a fontosabb épületeket, valamint versenyt is hirdettek, mellyel az volt a céljuk, hogy a lakosokat is arra ösztönözzék, hogy ünnepi díszbe öltöztessék otthonaikat. Így a központ legszebben feldíszített erkélyéért egy 200 lej értékű vásárlási utalványt ajánlottak fel a tulajdonosnak. A nyertes erkély feldíszítői Oros Cosmin és családja lettek.

A másik fő szempont a vásár megszervezésekor az volt, hogy az érmelléki termelők és keresekedők minél változatosabb kínálatával várják az érdeklődőket. Így a vásárra kilátogatók különleges édességeket kóstolhattak meg, érmelléki bort ihattak, hurkát, kolbászt ehettek, de akadtak ízletes házi tejtermékek és birkahús készítmények is. Emellett a székelyhídi Nyéki István és fia, Nyéki Zoltán által készített csodálatos gyékénytárgyakat is láthattunk, sőt azt is bemutatták, hogy miképpen is készülnek ezek az egyszerre praktikus és szép dolgok. Az érmellékiek közül kicsit ugyan kilógott, de mégis talán a legnagyobb népszerűségnek örvendett a Székelyföldről érkezett kürtőskalács-árus, aki a meleg finomságon kívül kézzel készült agyag- és fadíszeket, valamint háztartási eszközöket is árult. Aki azonban nem talált megfelelő ajándékot a fa alá, még mindig keresgélhetett a helyi kereskedők bódéiban, akik ajándéktárgyakat, könyveket díszeket árultak.

Az Ér hangja munkatársai is megmutatkoztak a vásáron, mi, szokásunktól eltérően kivételesen zsákbamacskát árultunk,mellyel igen népszerűnek bizonyult a sátrunk. Az így befolyt összeget a minden hónapban kisorsolt könyvek vásárlására fogjuk fordítani.

Az első alkalommal megrendezett Érmelléki Termékek Karácsonyi Vására számos érdeklődőt vonzott, de még mindig nem annyit, amennyit egy ekkora településtől várhatunk. Remélhetőleg ez csak a kezdeti nehézségeknek tudható be, és annak, hogy a lakosok még nincsnek hozzászokva az eseményhez. Mivel a szervezők hagyományt kívánnak teremteni belőle, reméljük legközelebb már többen fogunk együtt karácsonyozni, hiszen mi, székelyhídiak és a hozzá tartozó falvak lakosai, ha nem is családként, de valamiféleképpen mégiscsak összetartozunk, a Karácsony pedig pontosan ennek, a szeretetnek és az összetartozásnak az ünnepe.

Az időjárás nem kedvezett a megnyitónak

A vásár első napján, kevéssel a négy órára beharangozott megnyitó előtt még alig lézengtek néhányan a fabódék és a felállított színpad körül. Úgy tűnt, hiába a szépen feldíszített központ, a karácsonyi hangulatot idéző fények, hiszen a szitáló eső elmosta a várt érdeklődést. Semmi nem árulkodott arról, hogy december közepén járunk, s ismét bebizonyosodott (ha kicsit átértelmezve is), hogy „azért a víz az úr”, hiszen a székelyhídi református egyházközség vegyes énekkara nem várta meg a polgármester úr, Béres Csaba nyitóbeszédét, hanem a hideg eső elől menekülve még őelőtte a fedett színpadra lépett. Szépen csengő dalaikkal igyekezték elterelni a maroknyi közönség figyelmét a hideg szélről, s ha nem is prózában, de énekszóval méltón megnyitni az I. Érmelléki Termékek Karácsonyi Vásárát. Ezután következett Béres Csaba polgármester tulajdonképpeni nyitóbeszéde, melyben kiemelte, mennyire fontos kell hogy legyen mindannyiunk számára a karácsony, hiszen ez a szeretet, a család, az öröm ünnepe. Éppen ezért örömmel és szerettel ajánlotta mindenkinek az önkormányzat karácsonyi ajándékát: az ünnepi vásárt. Őt követték a színpadon a Székelyhídi Férfikórus és a Reménysugár vajdai egyházkórus. Mind a két csoport szívhez szóló, az esős délutánból ünnepi alkalmat teremtő dalokkal ajándékozta meg a jelenlévőket. S mintha énekeik Isten fülébe is eljutottak volna, a nap végére égi ajándékként eső helyett hó hulott a szépen kivilágított városra, s a még a vásárban nézelődő kevéske emberre.

Többfele zeneműfaj is szerepelt a karácsonyi vásár színpadán

A vásár második napjának programja igen sokszínűnek bizonyult. A diószegi Tini Dance jóvoltából számos ál-Mikulás ropta karácsonyi táncát a tágas színpadon, s az előző naphoz képest már igen szép számú nézőközönség tapsolt, dúdolt vagy éppen táncolt, még ha visszafogottan is, de a színpad előtt. Ez után stílusváltás következett, hiszen a székelyhídi Szent Brigitta Gyermekkórus előadásában egyházi karácsonyi énekeket hallhattunk. A tiszta, gyermeki hangokra, a gitárkíséretre és a sokunk gyerekkorából ismert dallamokra odagyűltek azok is, akik addig a bódék körül nézelődtek. Nem különben történt ez az őket követő Szentjobbi Vadvirág Népdalkórus előadásakor sem, ám sajnos még így is nagyobb volt azoknak a tábora, akik a környékbeli kávézókban ücsörögtek gépzenét hallgatva, esélyt sem adva a szívhez szóló daloknak, hogy a szeretet ünnepének közeledtével eljussanak oda, ahová igyekezni próbálnak: az emberi lelkekhez.

Változatos kiállítások a múzeumban

A múzeumban a karácsonyi időutazás mellett egyébként egész héten kézműves-, szék-, kép- és festménykiállítás várta az érdeklődőket. Ugyancsak csütörtökön délután tartottak irodalmi találkozóval egybekötött könyvvásárt Pető Csilla és Derzsi Ákos képviselői irodáinak szervezésében. A múzeumban helyet kapott találkozón több frissen megjelent kötetet is bemutattak, a barátságos, ünnepi hangulat megteremtését pedig Balla Frigyes székelyhídi baptista lelkipásztor gitárzenéjének köszönhették azok, akik ellátogattak a találkozóra.

Az „időutazó” óvodások és iskolások mindannyian kitettek magukért

Hétfőtől csütörtökig az érolaszi, érköbölkúti, hegyközszentmiklósi, csokalyi, nagykágyai, illetve székelyhídi óvodások és elemi iskolások zenés-verses előadásait láthattuk a felállított színpadon, akik hol szégyenlősségükkel, hol gyermeki komolyságukkal és talpraesettségükkel csaltak mosolyt nem túl nagyszámú közönségük arcára, és nem ritkán könnyet a nagymamák szemébe. Minden osztályt előadása után átkísértek a múzeumba, ahol meglepetéskiállítás várta őket, melyben egy karácsonyi időutazásnak lehettek részesei. Hangulatos zene mellett a gyerekek meghallgathatták, s néha maguk is mesélhették a kis Jézus születésének történetét és arról is szó esett, hogy mi is a karácsony, azaz a szeretet ünnepe. A kiállítás érdekességét az jelentette, hogy a történet különböző epizódjait a gyerekek képeken is megtekinthették, sőt maguk is végigjárhatták Mária és József Betlehembe vezető, vászonra festett útját. Az interaktív kiállítás után a gyerekeket egy újabb meglepetés várta, maga a nagyszakállú, piros ruhás, pocakos Mikulás, akinek zsákja tele volt mindenféle jóval, a gyerekek nagy örömére.

Sokan voltak kíváncsiak a záróünnepségre

A vásár zárónapján, pénteken a tér megtelt emberekkel, sokkal nagyobb érdeklődés övezte a programokat, mint az ezt megelőző napokon. A színpad első vendége a székelyhídi Búzavirág Népdalkör, majd a bihardiószegi Asók István Egyházi Énekkar volt. Talán az utolsó nap varázsa, talán a tiszta hangok és ünnepi gondolatok vagy a hangszerek kedves dallamai okozták, hogy a közönség arcán, bár mindenki vacogott a téli hidegben, most mégis ünnepi melegség és az ünnepre való belső felkészülés látszott. Ezután stílusváltás következett, és a táncé volt a főszerep. Először a Flying Steps nevet viselő székelyhídi hiphop táncokat bemutató csapat lépett színpadra, akik biztosan elnyerték a közönség tetszését, hiszen az idősebbek tapssal, a fiatalabbak pedig sikításokkal bíztatták a többnyire lányokból álló táncegyüttest. Őket követte a színpadon az Oláh Katalin vezette székelyhídi Tini Dance Center, akiknek mikulásruhára emlékeztető öltözéke és gondosan összeválogatott karácsonyi zenére bemutatott koreográfiái mind az ünnepi hangulatot voltak hivatottak idézni. A tánc kategóriában bemutatott előadások sorát az Erdei László és Zlãgnean Edina vezett Control Dance zárta, akik szintén kitettek magukért, hiszen táncaikkal a hideg ellenére is forró hangulatot tudtak teremteni.

Az est sztárvendégét ekkor már mindenki nagyon izgatottan várta, hiszen a magyarországi énekesnő, Szandi eddig még nem lépett fel városunk színpadán. A mosolygós, közvetlen, jó humorérzékkel megáldott művésznő jópofa történeteivel azonnal levette a közönséget a lábáról. A koncerten összegyűltek kortól és nemtől függetlenül tapsoltak a dalok között. A legnagyobb tombolást a legkisebbek produkálták, akik, bár a számok nagy részét nem ismerték, a színpad előtt örömtől csillogó szemekkel csápoltak és táncoltak. De nemcsak ők adtak hangot tetszésüknek, a tömegben sétálva ugyanis több elejtett, dícsérő és elismerő mondat tanúskodott arról, hogy az idősebb generáció is jól szórakozott a koncerten. A hideg ellenére is nagyon sokan hallgatták az előadást, volt, aki tánccal vagy forralt borral próbálta magát melegíteni, de olyan is akadt, aki a könnyebbik utat választotta, és a múzeum ablakán át nézte és hallgatta a karácsonyi koncertet. S mikor úgy tűnt, hogy a művésznő már mindent megmutatott közönségének, a koncert zárómomentumaként jódlizásba kezdett, mellyel mindenki őszinte meglepődését, elismerését és csodálatát váltotta ki.

Mi a véleménye az érmelléki termékek karácsonyi vásáráról?

T. T., óvónő: „Nagyon jó ötletnek tartom a vásárt, tetszik a kirakodás is, jó a kínálat, de főleg az tetszett, hogy az iskolások és az ovisok is megmutahatták magukat, köztük az enyémek is.”

Szilágyi Szilvia, tanuló, vásári árus: „Én ma árulok itt először, egészen jól megy, bár az elején kicsit nagyobb volt a forgolom, de ahogy látom, egyre többen jönnek a vásárba és mivel ez a vásár utolsó napja, úgy gondolom, hogy később kicsit jobb lesz. Összességében tetszik az ötlet.”

Fele Orsolya, egyetemi hallgató, vásári árus: „Az üzlet mehetett volna kicsit jobban is, de én látok a vásárban fantáziát, csak azt hiszem más termékekkel kellett volna jönnünk, különlegességekkel, amik a helyi boltokban nem megtalálhatók. Persze az is számítana, ha az embereknek több pénze lenne.”

Hriciovani Patricia tanuló: „Több nap is voltam kint a vásárban a barátaimmal, nagyon tetszik, de legjobban a Szandi koncertet várom.”

P. J., nyugdíjas: „Maga az ötlet jó, csak talán az egy hét túl hosszú, az itteni embereknek nincs annyi pénzük, hogy mindennap érdemes legyen az árusoknak kint állni. Talán három-négy nap is elegendő lett volna kezdésnek.”

összeállította: Pap Enikő