A Romániában és annak szomszédságában élő szláv népek ma is számos ünnepi népszokást őriznek színesítve ezzel a kulturális életet. Ortodox vallásuknak köszönhetően a legtöbb népszokásuk az egyházi ünnepekhez kötődik, viszont sok olyan hagyomány él a mai napig is náluk, amelyeknek eredete a kereszténység előtti időkre, az ősi szláv kalendáriumra megy vissza vagy akár a pogány szertartásokra, hitvilágra. Ezeket a keresztény ortodoxia átvette, s a hagyománytisztelő szláv egyházak évszázadokon keresztül megőrizték őket az utókornak.

 

 

 

Bolgár húsvét

 

Az ortodoxia számára a Húsvét a legnagyobb ünnep: Krisztus feltámadása az ünnepek ünnepe, az ünnepélyesség tetőpontja. Az ortodoxok mélyen átélik a Húsvét csodálatos spiritualitását, dicsőítő szertartásokat végeznek, amelyek már Virágvasárnap megkezdődnek, majd következik a nagyhét a reggeli szertartásokkal és a vesperásokkal (esti imaórák), amelyek tele vannak reménységgel, szeretetettel és jócselekedetekkel, hogy a hívek újból és újból felfedezhessék a feltámadás hatalmát. A nagyhét jellegzetes szertartásai az olajok megáldása nagyszerdán és a kínszenvedés evangéliumain keresztül megélt keresztúti ájtatosság. A bolgárok legnagyobb, legtiszteltebb ünnepükre hét héten át böjttel készülnek. Ennek kezdete a vajhagyó vasárnapot követő hétfő. A húsevéstől való tartózkodás viszont már az ezt megelőző, ún. húshagyó vasárnap után megkezdődik, amikortól még egy hétig szabad tejtermékeket fogyasztani. A böjt első és utolsó két napján a hívőknek – azoknak, akiknek van elegendő fizikai és lelki erejük –, ajánlatos megtartóztatniuk magukat mindenféle ételtől. A nagyböjt alatt mellőzni kell az állati eredetű ételeket, beleértve a halat is; ez természetesen nem vonatkozik a várandós asszonyokra, a betegekre és a nehéz fizikai munkát végzőkre, akik könnyítéseket kaphatnak. Szabad fogyasztani gyümölcsöket, zöldségféléket, kenyeret. Az ünnephez tartozó népszokások közé tartozik, hogy nagyhétfőn, nagykedden és nagyszerdán a bolgár otthonokat kitakarítják, ez a rutintevékenység ilyenkor szimbolikus megtisztító jelleget ölt. Nagycsütörtökön szigorúan tilos dolgozni (hogy ne legyen jégeső), ezen a napon kell azonban megfesteni a húsvéti tojásokat. Nagypénteken Nyugat-Bulgáriában különböző motívumokkal díszítik a megfestett tojásokat. Nagyszombaton az asszonyok kimennek a temetőbe, megöntözik és megtömjénezik a sírokat, és festett tojást és kenyeret osztanak szét a halottak lelkéért. Általában szombaton dagasztják és sütik meg a húsvéti kenyereket is.

 

 

 

A feltámadás ünnepe Szerbiában

 

 

A bolgárokhoz hasonlóan a szerbek is szigorú böjttel készülnek a feltámadás ünnepére. A húsvéti (Uskrs) ünnepkör a böjti időszak leszámításával Lázár-szombaton (Vrbica-napkor) kezdődik. Az ünnepi szokások része, hogy ekkor megszentelt fűzfaággal (vrba) meglegyintik a templomajtóban a gyerekeket, hogy nagyra nőjenek. Az ünnepkör vége a halottak húsvétja (Ružicalo), egy héttel a valódi Húsvét után, ez lényegében közösségi halotti ünnep, melynek során a pap megáldja és megszenteli a sírokat, az aszszonyok pedig gyertyát gyújtanak és tojást tesznek a kövekre. A feltámadásról (Vaskrsenje) – más felekezetektől eltérően – nem Nagyszombat este, hanem vasárnap kora délután emlékeznek meg. Ennek alkalmával körmenetet tartanak: háromszor megkerülik a templomot. A szerbek a Húsvét három napján így köszöntik egymást: „Krisztus feltámadt!” (Hristos vaskrse!), melyre a válasz: „Valóban feltámadt!” (Vaistinu vaskrse!).

 

 

 

Az ukránok szokásai

 

 

A szlávok régóta hisznek a fűzfa gyógyító erejében, így a fűzfaág szentelése egyike a húsvéti hagyományos előkészületnek. A fűzfa  egyike az ukrán szimbólumoknak, amit sok ukrán ének és közmondás is alátámaszt. A virágzó fűzfának az ünnepe a Húsvét előtti utolsó vasárnapon van. Ezen a napon megszentelik a templomban az előre levágott fűzfaágakat. Régen a gazdák, hazajövet a templomból, elültettek néhány ágat a szentelt fűzfával a mezőjükön vagy a kertjükben, a maradékot pedig az otthonukba vitték, és a szentképek alá tették. A hiedelmek szerint az elültetett szentelt fűzfaág bárhol megfogan. Szerte Ukrajnában mai napig megmaradt a fűzfaágakkal verés szimbólikus szokása. Közben a másiknak egészséget, jólétet kívántak, és hittek az élő fűzfa csodatevő erejében. A szentelt fűzfaágakat egész éven keresztül őrizték, és gyermekbetegségek ellenszerének használták. A hosszú tél után először a legelőre is fűzfaággal hajtották ki a teheneket. A húsvéti szertartásos ételek elkészítését Ukrajnában Nagycsütörtökön kezdték el, ezen a napon malacot szúrtak le. Nagypénteken pászkát sütöttek, és Nagyszombaton festették a hímes tojásokat. A hímes tojásokat a pászkával együtt vitték szentelni, a kosárba még szalonnát, tojást, sült malacot tormával, kolbászt, sonkát, vajat, sót, mákot tettek. A só és a pászka szentelésére azért volt szükség, mert a megszentelés után a gazdák nem mentek be azonnal a házba, hanem bejárták az egész portát és szentelt sót hintettek szét, hogy „elhajtsák a rossz szellemeket”. Csak ezek után terített asztalt a gazdasszony, a gazda pedig a kosárral az ólba tért be, hogy köszöntse és megetesse szentelt pászkával a háziállatokat. Valamikor elterjedt szokás volt a húsvéti ünnepek alatt a hintázás is a nagy hintán, ami a falvak központjában kapott helyet. Az utóbbi időkben ez csak szórakozás, de régen e szokásnak nagy jelentése volt: levegő által megtisztulni minden rossztól. Húsvét másodnapján a gyerekek, többnyire kisfiúk, húsvéti verseket mondtak a keresztszülőknek vagy más közeli rokonnak. A felköszöntésért a gyerekek hímes tojást kaptak a gazdasszonytól, a gazdától pedig pénzt. Napjainkban csak néhol tartják ezt a szokást a szláv vidékeken.

 

 

Összeállította:  Bíró Orsolya