A húsvét, azaz Jézus Krisztus feltámadásának a jelentőségét többek között az is jól mutatja, hogy az első keresztények hitéletében először a húsvét lett ünneppé, és csak később a IV. században csatlakozott a keresztény ünnepek sorába a karácsony, majd a pünkösd. Ennyire döntő élménye volt az első keresztényeknek az, hogy Jézus feltámadt a sírból, találkozhattak vele, és amikor Jézus már testileg nem volt jelen, akkor is Szent Lelke által naponta megérezték azt, hogy Jézus él és ott van velük. Azt olvashatjuk az Újszövetség több helyén, hogy az első keresztények naponként összegyűltek házaknál, megtörték a kenyeret, imádkoztak és tele volt a szivük örömmel. Örültek annak, hogy Jézus él, feltámadt a halottak közzül. Később a naponkénti összejövetelt felváltotta a heti egy alkalom, amikor is az istentiszteleti közösségüket Jézus feltámadásának a napján, ahogyan ők mondták, a hét első napján tartották. És végül a harmadik lépésben lett a húsvét évenkénti egyszeri ünnep úgy, ahogyan mi is ünnepeljük. Ám nem szabad elfelejtkezzünk arról, hogy a húsvét még így is az egyik legnagyobb ünnepünk. Sajnos csak egy vagy két napig tart, de akkor is örömünnep, diadalünnep, hiszen Jézus legyőzte a halált, ma is él és uralkodik.A Heidelbergi Káté 45. kérdésében az áll: Mit használ neked a Krisztus feltámadása? Talán első hallásra furcsán hangzik ez a kérdés, hiszen a hit dolgait nem szoktuk haszonelvűen megközelíteni, mégis modern világunkban, ahol a haszon és a nyereségvágy hajt mindenkit előre, talán így sokkal inkább személyessé válik ez a kérdés minden ember számára: Mi hasznom van nekem abból, hogy Krisztus feltámadt? És a jó hír az, hogy Krisztus feltámadásának valóban van haszna mindannyiunk életében. Először is eszünkbe juthat a bűnbocsánat, hiszen Isten elfogadta Jézus nagypénteki áldozatát, helyettes elégtételét. És így már megértjük azt, hogy nem volt hiábavaló a szenvedés, amit értünk vállalt, mert a golgotai kereszten kiengesztelte az Atyát és a világot, helyreállította mindazt, amit mi emberek elrontottunk; és ennek a legnagyobb bizonyítéka a feltámadás. A feltámadás haszna az is, hogy Jézus legyőzte a halált és azt ígéri, hogy ebből a győzelemből nekünk is részt ad. Ez egy olyan győzelem, amit mi saját erőnkből soha nem tudtunk volna elérni. Mi mindig csak vereséget szenvedhetünk a halállal szemben. Nekünk nincs semmilyen fegyverünk, amellyel a halált legyőzhettük volna. Ám akkor eljött Jézus, megharcolta helyettünk a harcot, legyőzte helyettünk a halált, és azt mondta: „Aki hisz énbennem, ha meghal is, él”. Miénk lett Krisztus húsvéti győzelme. Igaz, hogy még itt élünk, és naponta közelebb kerülünk a halálhoz, de akkor sincs okunk félni, mert Jézus Krisztus által miénk a győzelem, miénk a diadal, az örök élet.  A római katakombákban található keresztény sírokra pálmaágakat festettek vagy véstek. Míg a nem hívők sírján csak kesergő, lemondó, elcsüggesztő feliratok olvashatók (pl. „Nem voltam – lettem. Voltam – már nem vagyok. Ez minden. Ha valaki mást mond, hazudik. Én többé élni már nem fogok.” vagy „Fiatal voltál, de elvitt a halál, a szívünk kesereg, sajog és fáj, vigaszt nem talál.”), addig a keresztények sírján ott a pálmaág, a diadal és a győzelem jelképe. Biztos, hogy ők is rettegtek a haláltól, mert a hívő ember is félhet tőle, de az elmentekben és az itt maradókban is ott él a Krisztustól kapott győzelem bizonyossága, ezért vésték a kőre a pálmaágat, mint a győzelem jelképét. Jézus legyőzte a halált, ezért a húsvét az élet ünnepévé válik számunkra is. Harmadszor a feltámadás haszna az is, hogy lehet találkozni Jézussal. Az asszonyok, akik húsvét hajnalán kimentek a temetőbe, nem gondolták, hogy találkoznak majd az élő Jézussal. A tanítványok, akik bezárkóztak a szobába és féltek, szintén nem gondolták, hogy még láthatják Mesterüket. Ám Jézus megjelenik az aszszonyoknak, megjelenik a zárt ajtók mögött a tanítványoknak és szól: „Békesség néktek!”. Békességet kínál a félelem, a szomorúság és a bizonytalanság helyett. Milyen érdekes, hogy a karácsonyi történetben is azt olvassuk, hogy az angyalok Istennek dicsőséget, az embereknek pedig békességet hirdettek a Megváltó születésekor. Mert ha Jézus megjelenik, akkor jön vele a békesség is. Azt hiszem, nekünk, 2010-ben élő keresztényeknek legalább annyira szükségünk van erre a békességre, mint az egykori tanítványoknak. Ezt a békessétet akkor kapjuk meg, ha rendületlenül hiszünk ma is a mi feltámadott Urunkban. Vigyázzunk, hogy ne a nagypénteki félelem, a bizonytalanság és a halál határozza meg a mindennapjainkat, hanem a húsvéti öröm és békesség.  Sajnos nem lehet minden nap húsvétot ünnepelni, de én azt kívánom mindenkinek, hogy a Krisztus feltámadásából származó húsvéti öröm ne csak ezalatt a pár nap alatt járja át a szivünket, hanem életünk minden napján.

 

Forró Csaba segédlelkész