Néhány nappal ezelőtt különleges esemény botránkoztatta meg a várost. A központban lévő öreg halászszobrunk a szokásos „Jó reggelt, kedves székelyhídi polgár!” helyett egy sima „szerbusszal” elintézte a reggeli köszöntést. Mentségére szolgáljon, hogy a település kétnyelvûségére való tekintettel legalább a köszöntés is kétnyelvû volt: jól hallhatóan, érmelléki tájszólással magyarul, s feliratozva románul. Természetesen ez a lakosságot nem hatotta meg, tettéért a szobrot elítélték és megfosztották mûanyag kiegészítőiktől. Hiába, az emberek előbb ítélkeznek, minthogy gondolkoznának. Kérem alássan, a szobor nemcsak hogy ártatlan, sőt, mi több, egyenes jótevő, mivel komoly tanítói szándék fedezhető fel felszínesnek látszó tette mögött.

 

Az utólagos szakvélemény megállapította, ez nem egy egyszerû köszönés volt, hanem felhívás is egyben. A villájára szúrt pillepalackkal a hulladékproblémára, a szemétgyûjtés fontosságára, míg a kézben tartott sör az alkoholizmusra igyekezett felhívni a lakosság figyelmét, esztétikai értéket teremtve. Sajnos még mindig nem elég érett ez a társadalom ahhoz, hogy egy ilyen tanító jellegû, mûvészeti alkotást, esztétikai remeket értelmezni tudjon.

M. L.