Oláh Éva tanítónő törzsgyökeres érköbölkútiként két évvel ezelőtt vonult nyugdíjba, addig szülőfalujában okította a gyermekeket. Lírai érzületét gyakorta versekben fogalmazta meg. Nagy örömmel biztosítunk teret gondolatainak, ily módon is ösztönözve az alkotásra.

Az anya tizenkét fiút szült,
mindegyik szárnyakon repült,
tettekben bizonyságot tettek,
arcukra nem raktak leplet.
Gondokkal küszködtek külön,
Egységgé vegyült az üröm.
A képzelet magasan szárnyalt,
A tett letépte a fátylat.


Nyugtalanság a fényesség csillagán
Sziporkázott, mint holmi villám.
Futott a dörgő ágyuk között,
Hátvédként harcolt Bem mögött.
A mentőcsapatot hiába várták,
A háborút az árulók eladták.
Ezrével hullott a nép,
Mely előbb egységet kért.

Testvéri szeretetet, egyetértést,
A cenzúra eltörlését.
Békét, otthont, területet,
És sok-sok becsületet.
A tábor tüze izzón lobogott,
Csatazaj moraja ropogott,
A politika a cselszövést,
Petőfit, Vasvárit nem kímélték,
Döntött Kossuth hívó szava,
Védekezett még maroknyi csapata.
Csíkország fenyvese és bérce
Gál Sándor katonáit elnyelte.
Elveszett Erdély, a védelmező,
A fehéregyházi domb és vérmező.
Maradt az emlékmű, a kopjafa,
És magasan szárnyalva
Petőfi turulmadara.
2006. március

—
Unokáim

Kicsike emberpalánta, ki világra jöttel
Abban a pillanatban a szüleid
Szeme fény lettél.
Sírva, gőgicsélve kértél enni s inni,
S kívántad a szomjúságot
az élet vizével oltani.
Bukdácsolva tetted meg az első lépéseket
S fürkésző szemekkel nézted
a körülötted élőket.
Tágra nyílt szemekkel néztél és ámultál,
Mily kicsike vagyok
S, mily furcsa a világ.
Érdeklődve mutogattál,
Nézelődve kíváncsiskodtál,
És sehogyan sem értetted meg,
Miért nem nőttem én még meg?
Az is érthetetlen volt,
miért nem zöld a piros?
Azt is akartad tudni,
az út mért poros?
Kérdezted azt is, mitől lesz ebből sár?
Miért van a nagyvilágban,
furcsa körforgás?
A körforgás titka a tudományban rejlik,
mit magadba szívsz
és adsz tovább, ha elhiszik.
És íme a latolgatás-fontolgatás
kérdezz-felelek játéka megy tovább.
A kicsi Dávid és Góliát,
az igaz és hatalmas óriás,
mire megnősz és felnőtté válsz,
ketten fejtegetitek a körforgás titkát.
Már a zöld sem lesz piros,
az út sem poros, hanem sáros,
a körforgás titka már megoldott,
mi abban áll, hogy
felnőtté váltatok.
2004. július

—
A dzsungel könyve

Zöld moszatpázsit selymed,
Mely a Föld burkát befeded,
Szívod a nedvesség talaját,
Táplálod a nagyobbak hatalmát.
Kisze-kusza szederindák
Összefonó, kapaszkodó indák
Az óriás mahagóniák között
Felfelé ívelő villámhang dübörög.
Megbújnak az apró bogarak,
csúsznak a kígyóhadak,
Sárkányok rémálma fénylik,
A farkasok ordítása visszhangzik,
Csúszó-mászók hada sorjázik,
Rókák sokasága parolázik.
Számukra mindaz nem érthető,
Mely az a gondolat, ami félő.
Szárnyakat ölt a sejtelem,
Mitől beáll a veszedelem,
Jól rejti a gondolatvilágát,
Mely hozza a hatalom vívmányát.
Dühöng a néma bizonytalanság,
Megremeg az erdei sokaság.
A szakadék szélén kapaszkodva,
A kaptatón valamelyest bukdácsolva,
Hallatszik egy-egy moccanás,
Picinyke csigasurranás,
Csillámló utat hagyva maga után.
Makkocska burka roppanatán
Csírázni kezd egy új növényke,
Lombokat eresztve több száz évre.
A dzsungel törvénye előírja:
Nagyobb vagyok, az én erőm bírja!
Húzódj meg az árnyékomban,
Tenyereden tarts, ne marokban!
Teret kapsz, és nem hódítást,
Széthúzás helyett összetartást!
A törvényeim előírják,
Parancsolataim megszabják:
Hallgass a bíztató sugallatra,
És nem fogsz hagyatkozni magadra!
2004. november 28.

—
Hit az értelemben
Két kezed a kezemben,
Hited a közelemben.
Melegséged érzésemben,
Szemed fény a tükörképben.
Látom a szemed csillogását,
Az akaratod magabiztosságát.
Szeretnék neked őszintén hinni,
Szeretném az érzéseid elfogadni.
Tudni a biztonságod közelemben,
Látni a megbotránkozást körödben.
Hiszek az érvek erejében,
A folyóvizek sodrásárja hullámvölgyében,
A hullámok ficánkjában,
Az érvek meggátolásában.
A hitet a rideg gát meggátolja,
A vízen tükröződő sugarak mása.
A hasonmások visszatérnek,
És naponta egymásba ölelkeznek.
Az összetartó órák egyre távolodnak,
Kapaszkodva messzeséggé válnak.
A feketék és fehérek ellentétei,
A negatívok és pozitívok egyetértései.
Kinyílt a megérzés kapuja,
De bezárta a szeretet szorítása.
2004. április