
A XXI. Élménypedagógiai Szakmai Napoknak, melyen közel 200 pedagógus vett részt, Székelyhíd adott otthont 2014 május 24-én és 25-én. A rendezvény színvonalát a téma markáns képviselői biztosították. A kétnapos rendezvény minden egyes napján két idősávban hat különböző szakmai műhely közül lehetett válogatni.Az előadó trénerek között ott találtuk Bányai Sándort, a Kalandok és Álmok Élmenypedagógiai Szakmai Műhely vezetőjét, illetve Besnyi Szabolcsot, aki a szerbiai Katalizátor Pedagógusképzési Központ vezető trénere. Mellettük olyan élménypedagógiai trénerek voltak jelen, mint Kovács Nikoletta, Tóth Gabriella, Prohászka Szandra (mindhárman Budapestről), Urbán Mónika (Kaposvár), Orbán Imola (Bóbita Egyesület, Kézdivásárhely) és Nagy Magdolna (Kolozsvár).A rendezvény helyszíne a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum, illetve a helyi termálstrand területe volt.
Szakmai foglalkozások
Az óvodáskorú gyerekekkel foglalkozó pedagógusokat Tóth Gabriella és Prohászka Szandra Tengerecki kalandjaival ismertette meg. Ez a foglalkozás élményeket és kihívásokat állított a kisgyermekek fejlesztésének szolgálatába. Betekintést lehetett nyerni abba, hogyan segíthető elő az óvodás és kisiskolás gyerekek szociális tanulását a nemzeti sokszínűség megtapasztalása. Az a pedagógus, aki az alsós korosztályú gyerekekkel foglalkozik Urbán Mónika foglalkozását választhatta, aki az alsó tagozatos matematikaoktatást élménypedagógiai játékokon keresztül mutatta be. Olyan kérdésekre lehetett választ kapni ezen a szakmai műhelyen, mint hogyan lehet változatosabbá, érdekesebbé tenni a tananyag elsajátítását egyszerű eszközökkel, játékkal? Aki ezt a műhelyt választotta, ötleteket meríthetett a mértékváltás könnyebb megismeréséhez is. Egy másik idősávban Urbán Mónika tartott bemutatót a figyelem, a memória, a koncentráció és sok játék a mindennapi munkában betöltött szerepéről. A tréner szavaival élve: „a sok apró játék, kicsi elmélet, egy folyamat előkészítése az első osztály játékaitól a negyedikes kalandpályáig”.
Besnyi Szabolcs műhelyének már a címe is (Játsszunk sokat! De miért is? Avagy: verseny, együttműködés, kudarc, győzelem, multikulturalitás, sikerélmény…) magáért beszélt. Ugyanis egy rosszul megválasztott játéknak a következményeit járta körül, és azt, hogy a pedagógusok hogyan kerülhetik ezt el. A foglalkozáson részt vevők közösen vitatták meg melyek lehetnek a verseny és az együttműködés előnyei és buktatói.
A kamaszkorúakkal foglalkozó pedagógusokat Kovács Nikoletta kötötte le olyan gyakorlati kérdésekkel, mint „ki vagyok én?”, „hová tartozom?”. Az önismereti játékok és gyakorlatok mellett, a tréner szerint a multikulturalitást elfogadó ember sajátja, hogy ismeri önmagát, meg tudja határozni saját identitását, ki is ő valójában. A foglalkozás során a résztvevők olyan gyakorlatokkal, játékokkal ismerkedtek meg, amelyekkel segíthetik a kamaszok önismeretét, az útkeresésüket, önmaguk elhelyezését a világban. A foglalkozás elsősorban aktivizáló jellegű volt, a saját élmény megtapasztalására épült.
Az élménypedagógia alapja a játék. Kovács Nikoletta második foglalkozása (80 perc alatt a Föld körül – népek, népcsoportok, kultúrák) a világ minden részéről mutatott be játékokat, illetve kipróbált, valós multikulturális projekteket mutatott be kicsiknek, nagyoknak egyaránt.
Orbán Imola élménypedagógiai tréner a személyiségfejlesztéssel foglalkozott, mert szerinte egy jó pedagógusnak tisztában kell lennie a saját személyiségével is. Ez a szakmai műhely élménypedagógiai módszereket és gyakorlatokat mutatott be a gyermekfejlesztő tevékenységekben. A klikkekről, csoportokról és magányos lézengőkről, a kitaszításról és a befogadásról az iskola falai között szólt Nagy Magdolna szakmai műhelye. A pedagógusok közösen kerestek játékos megoldásokat a megemlített konfliktusokra multikulturális, valamint élménypedagógiai eszközök révén, hogy különbözőségüket értékként fogják fel a diákok, hogy megtanuljanak nem csupán egymás mellett, hanem együtt is élni. A mozgási és értelmi problémákkal küzdő diákok és embertársaink kerültek Bányai Sándor foglalkozásának középpontjába. A pedagógusok a játékok és gyakorlatok révén személyes élményeken keresztül szembesültek az önállóság és az együttműködés, a túlféltés és a bizalom alapvető multikulturális problémáival.
Szakmai előadás
A rengeteg játék és felhőtlen kikapcsolódás mellett, a kétnapos rendezvény sokszínűségét, változatosságát hivatott biztosítani a reggeleket nyitó, illetve záró előadás. Az előadásoknak kiváló helyszínt biztosított a székelyhídi strandon elkülönített fedett rész, itt gyűltek össze a résztvevők. Természetesen közös játékkal kezdődött a nap, majd az előadások alatt „komolyra” fordult a szó.
Bányai Sándor nyitóelőadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a játék fontos és sokrétűen felhasználható eszköz lehet bármely pedagógus számára. Arra kért mindenkit, próbáljanak meg a nap folyamán beszélni egymással, szólítsák meg egymást, üljenek egymás mellé, osszák meg a gondolataikat még akkor is, ha nem ismerik egymást. Át kell törni a másik saját terének védelmi zónáját. Nem könnyű belépni és beengedni sem a másik felet ebbe a zónába. Derültséget váltott ki a hallgatóságban, amikor a tréner példaként hozta fel, hogy a több éve együtt dolgozó napközis óvodapedagógusoknak már nincs egy különálló gondolatuk sem, még azt is tudják egymásról, hogy ki mit főz másnap, ennek ellenére a szakmai napon is csak egymással beszélgetnének. Ebből a helyzetből kell kimozdulni, olyan embereket kell mindenkinek megszólítani a nap során, akiket pár perce még nem ismert, mert csak akkor lehet hatékony egy ehhez hasonló szakmai nap. Egy pedagógus számára nagyon fontos, hogy megtapasztalja, játszani jó, főleg olyan közegben, ahol bárkivel beszélhet, ahol bárkivel megoszthatja saját élményeit, mindenféle gátlás nélkül. Bányai szerint ki lehetne vetíteni is, hogy „játszani jó”, mindenki biztosan le is jegyzetelné, hogy „játszani jó”, szépen be is lehetne keretezni azt, hogy „játszani jó”, ki is lehetne nyomtatni, hogy az osztály falára is ki lehessen rakni. Ehelyett az előadó azt tanácsolja mindenkinek, hogy inkább játsszon, élje át maga is a játékokat, mert ha valaki nem éli át, akkor nem fogja tudni átadni a gyerekeknek. Ne csak az óvó nénik és a tanító nénik játsszanak a gyerekekkel, mint ahogy a jelenlegi oktatásban ez történik, hanem nagyon fontos hogy a középiskolások is játszanak. Bármilyen játékot a korosztálynak megfelelően lehet többféleképpen is játszani. Tévhit az, hogy egy gyerek csak addig szeret játszani, ameddig az óvodába vagy az elemibe jár és később ez elmúlik neki. Minden gyerek szeret játszani, a játék szeretete átível az életkorokon, felnőtt korban is szeretünk játszani. Nyilván mást kell játszani az óvodában, mint a középiskolában, másféleképpen lehet ugyanazt a játékot játszani négy-ötévesekkel, mint tizenkét-tizennégy éves gyerekekkel. A kicsikkel könnyebb játszani, mint a kamaszkorúakkal. A kamaszkorúnak esetlen a mozgása, önértékelési zavarokkal küzd, mégis a játék lehet az az eszköz, mellyel a kamaszkor problémái kezelhetővé válnak, ha alkalmazzuk a játék módszerét.
Bányai Sándor választ keresett az előadásában arra a kérdésre is, hogy mikor játsszunk a gyerekekkel. Hisz ott a tananyag, amit meg kell tanítani, ott a tanfelügyelő és az igazgató, aki árgus szemekkel figyeli a pedagógus minden egyes lépését, a szülők különféle elvárásairól ne is beszéljünk. Minden pedagógusnak magának kell eldöntenie, hogy mikor alkalmazza a játék módszerét, az első iskolanapon vagy az utolsón, az óra első perceiben az energiaszint növeléséért vagy az óra végén levezetésképpen. Játszunk a gyerekekkel, mert nem kárba veszett idő, lehetővé teszi a tanulásra szánt idő jobb kihasználását. Nem elég folyton csak tanulni, hatékonnyá kell tenni a tanulást. A Kalandok és álmok műhely vezető trénere kihangsúlyozta, szeretné, ha mindenki bepillantást nyerne abba, ahogyan a Kalandok és álmok stábja gondolkodik az élménypedagógiáról, a játékpedagógiáról. Mindezt nem azért teszi, mert szerinte ez az egyetlen járható út a pedagógusok számára, hanem azért, mert úgy véli, hogy egy pedagógus akkor érhet célba, ha sok utat ismer, és azok közül tud választani a saját személyiségéhez illően, illetve adott korosztálynak megfelelően. Nagyon fontos, hogy ne csak játszunk, hanem minden egyes játék után, ha van rá mód, dolgozzuk fel, beszéljük meg, mélyítsük el a történteket.
Köszönet
A nem mindennapi rendezvény nem jöhetett volna létre a székelyhídi helyi tanács, a Székelyhídi Scola Nostra Egyesület, a Petőfi Sándor Elméleti Líceum, a Lilla Panzió, a termálstrand, Molnár Ildikó, Majercsik Attila tanácsos és Béres Csaba polgármester támogatása nélkül. Külön köszönet illeti a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ), aki anyagilag támogatta a rendezvényt, a magyarországi Mozaik Kiadót és a szerbiai Katalizátor Pedagógusképzési Központot, akik jutalomkönyveket ajánlottak fel a pedagógusok számára. Az élménypedagógiai szakmai nap megálmodója Vad Márta, a Petőfi-líceum igazgatója volt, aki Tiponuţ Mónikával karöltve szervezte meg, és bonyolította le a rendezvény adminisztratív részét.
Vad Zoltán
Vélemény, hozzászólás?