Szabó Norbert jelenleg Párizsban élő székelyhídi lakos

Az alább leírottak az elmúlt párizsi napjaim tapasztalatait mutatják be.
A párizsi Charlie Hebdo újság szerkesztősége elleni terrortámadás látványosan megosztotta a tömeget…
A történetes napon mindenki együtt gyászolt, az utcán lévő és a metrón utazó. Az embereken érezhető feszültség uralkodott és nagy volt a csend.
A vasúti tömegközlekedésben napokig folyamatos fennakadások voltak… bizony megállóhelyeken a metrók és villamosok megállás nélkül haladtak tovább, mert bombagyanús csomagokat találtak. Ez naponta többször megismétlődött, így nagy volt a félelem… az ember fejében ott motoszkált a gondolat, hogy mi van, ha most itt történik valami?
A történtek után a sajtóban megszólaló politikusok, szociológusok és egyéb társadalom kutatók, következő logikus lépésnek tartották a sorozatos terrorcselekmények előfordulását… aztán kisebb-nagyobb incidensek történtek is, de inkább a francia lakosság véleménynyilatkoztatásából.
Arab iskolákat és mecseteket támadtak meg… az egyébként békében együtt élő, egy városként elő, de különböző nemzetiségű és vallású csoportok hirtelen egymás ellenségei lettek…
A Charlie Hebdo szabadságmenete azonban mindenképp elgondolkodtatta az embereket… és ugyan a média csak annyit közölt, hogy milliók vonultak az utcákra „Je suis Charlie” feliratos pólókban, transzparensekkel, ugyanakkor milliók maradtak otthon, és azok nem változtatták meg a Facebook-indítóoldalképüket sem „Én vagyok Charlie” címkére.
Sokféle véleményt lehet hallani, a terrort mindenki elutasítja, ebben egyetértés van… az Én vagyok Charlie ad-hoc mozgalom azonban kettétöri a várost.
Nagyon sokan ellenzik és nagyon sokan nem értenek egyet a kiadó cinizmusával, szatirikus írásaival, durva rajzaival, amelyekkel a végsőkig húzták a szólásszabadság fogalmát… megsértették mások nemzeti és vallási nézeteit.
Párizs már sok háborút megélt. Több terrorcselekménynek is tanúja volt.
Az élet megy tovább, nem áll meg, reménykedünk, hogy tanultunk valamit, és legyőzzük a félelmet.
Charlie-k mindig voltak és mindig lesznek… de a világnak szeretet és egyetértés kell… sokan mondják.