„Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is. Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint! Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.” (hioszi Tatiosz)

Tapasztalatból tudom, hogy nem túl szerencsés, ha egy újságíró személyeskedik, de most nincs más választásom, ki kell írjam magamból a tiszteletemet egyik és fájdalmamat egy másik ember iránt. Mielőtt elkezdeném az egészet, hangsúlyozni szeretném, hogy nem célom Forró Csaba csokalyi református lelkész ama bizonyos testrészét kinyalni, sőt az egekbe sem szeretném emelni, de amit családunkért tett, az több mint hivatás: emberségből színjeles.

December közepén egy szörnyű tragédia árnyékolta be családunk életét. Papp Adrienn Roxána 1989 telén Pécsen született. Gyerekkorában évente legalább egy hónapot Csokalyon élő nagyszüleinél, Papp mamáéknál és Búzás tatáéknál töltött. Ahogy cseperedett a hazalátogatások fokozatosan rövidebbek voltak, főleg iskolai, majd felsőiskolai évei alatt. Természetesen a mai világban, különböző kommunikációs eszközök segítségével, folyamatosan jöttek a hírek: Adrienn leérettségizett, Adrienn felvételizett, Adrienn sikeresen vizsgázott, Adrienn rendőr lett. Ugyanígy jött az információ, 2014. december 13-án: Adrienn autóbalesetben elhunyt. Hely és főleg erő hiányában inkább nem részletezném az akkori és az azóta átélt napokat, de Forró Csaba református lelkész tette mindenképp említést érdemel. Drága unokatestvéremet a Baranya megyei Szalántán helyezték örök nyugalomra, ahol a lakosság mindössze 5,1 %-a református. A honvédségi temetés mellett nem nagyon volt lehetőség református gyászszertartásra, egészen addig amíg Búzás István (Adrienn nagyapja) meg nem kérte Csokaly lelkészét, hogy mondjon búcsúbeszédet unokája felett. Ekkor épp imahét volt a faluban, de Forró Csaba helyettest talált maga helyett, vállalta az oda-vissza mintegy 1000 kilométeres utazást, majd valami elmondhatatlanul szép és megható gyászszertartást tartott. Hivatásból jeles, emberségből megfogalmazhatatlan. Három család (Búzás, Papp, Juhász) nevében írhatom le: Tiszteletes úr, köszönjük szépen, Csokaly nemrégiben jól választott lelkészt magának.

Kicsi unokatestvérem, Adrienn, pihenésed legyen áldott, nyugodj békében!

Juhász György