Egy szívvel, egy akarattal ünnepelték március 15-ét Székelyhídon

„Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!”
(Petőfi Sándor: A márciusi ifjak)

Kora délután, tavaszi napsütésben, ünnepelni és megemlékezni gyűlt össze március 15-én a kisebb, főként diákokból álló tömeg a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum előtti téren az 1848–49-es forradalom és szabadságharcra való megemlékezésen. A Búzavirág Népdalkörnek köszönhetően mindenki felhelyezhette a kokárdát, aki anélkül érkezett. A rákóczifalvi Kuruc Hagyományőrző Egyesület tagjai, akik már visszatérő vendégeknek számítanak az Érmelléken, korabeli ruhákban adták elő ünnepi műsorukat, mellyel a 169 éve zajlott események szellemiségét, hangulatát idézték a megjelenteknek.

A diákok énekeivel, szavalataival folytatódott a rendezvény, majd az iskola előtt álló Petőfi-szobrot koszorúzták meg. A költő nevét viselő középiskola részéről Ecsedi Ferenc igazgató és Barta Imre igazgatóhelyettes, a rákóczifalvi civil szervezet elnöke, Terenyei Attila, a középiskola diáktanácsának elnöke, Béres Amarillisz, illetve Csuka József alpolgármester és Hegyessy Zsolt városmenedzser, végül pedig Papp József, a Scola Nostra Egyesület elnöke helyezték el az emlékezés koszorúit.

Petőfisek több helyszínen is részesei voltak az ünneplésnek

Este 6 órakor folytatódott a programsorozat a székelyhídi református templomban. A helyi IKE-tagok közreműködésével Rákosi Jenő esperes hirdette az igét. Beszédében kiemelte, hogy a megkeseredett magyar szív 1848–49-ben úgy tudott egy új, polgári Magyarországot létrehozni, hogy tett érte. Nincs ez másként napjainkban sem. Meg vagyunk keseredve, várjuk az újat, a jobbat. A változást nem várni kell, hanem cselekedni érte, ahogy elődeink is tették.
Később a színház előtti téren folytatódott a megemlékezés. A helyszínen ünnepi beszédet mondott Béres Csaba, Székelyhíd polgármestere, kiemelve, hogy az emlékezés mindenkinek mást és mást jelent. Bár sokan sokfélék vagyunk, az 1848-ban történtek mindannyiunkban közös érzelmeket idéznek elő – mondta.

„169 évvel ezelőtt ez a nap ébresztett rá bennünket arra, hogy azon az ösvényen, amely az egész nemzet felemelkedéséhez vezet, csak egy szívvel és egy akarattal juthatunk előre” – állt Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetében, amit Fodor Tamás, a kolozsvári magyar főkonzulátus konzulja tolmácsolt az egybegyűlteknek.
Derzsi Ákos Bihar megyei szenátor kiemelte, hogy az oly szeretett szabadság mellett az összefogás és egyetértés szelleme a legfontosabb. Széthúzással a forradalom és szabadságharc hősei sem tudtak volna jogainkért és szabadságunkért harcolni. A szenátor tájékoztatta a jelenlévőket, hogy aznap reggel az RMDSZ azt kezdeményezte a parlamentben benyújtott törvénytervezetében, hogy március 15-e legyen hivatalosan is a magyar közösség ünnepe Romániában.

Az ünnepély hangulatát a Halleluja református énekkar, a Búzavirág Népdalkör, a Székelyhídi Férfikórus és Petőfi Sándor Elméleti Líceum diákjainak előadásai színesítették, majd a helyi egyesületek, civil szervezetek képviselői és az elöljárók megkoszorúzták a költő színház falán található emléktábláját. A szokásoshoz képest ünnepélyesebbé tette a rendezvényt, hogy az ünneplők az esti sötétségben, lángoló fáklyákkal kezükben vonultak a Petőfi-líceumhoz. Az iskola előtt álló szobrot ismét megkoszorúzták, majd a Pusztai Farkasok hagyományőrző íjászai jelképesen tüzes nyilakat lőttek az égbe.

Kuruc hagyományőrzők a Rákócziak korát idézték, míg sokan az emlékezés koszorúit helyezték el.

Fontos, hogy tudjunk együtt emlékezni, hiszen ezek a közös emlékek azok a biztos pontok, amelyekre a ma és a jövő építhető. Ha azokkal, akikkel együtt tudunk ünnepelni, az emlékezet is közös, akkor nemcsak megéljük együtt a mát és a holnapot, de alkotói és változtatói is lehetünk a jövőnek. Ünnepelni és emlékezni gyűltünk össze március 15-én Székelyhídon. Mert összetartozunk. Mert az ünnepek után a hétköznapokban sok még a közös feladatunk. Mert az ember annyit ér, amennyit változtat a világon.