A Székelyhídi hírlap 1911. november 2-i vezércikke

A nyers termények feldolgozása az ipar feladata, az ipari készítmények tovahelyezése a kereskedelem dolga. A kereskedő leleménye, a kereskedő élelmessége a viszonyok, a kereslet és kínálat alapos és beható ismerete teszik ki a kereskedő hivatásának főkellékeit. Amint a kezdetleges közlekedési eszközök idővel rohamosan és mégis biztosan kifejlődtek és az óriási gőzösök átjártak világrészeket, éppen olyan nagy és sebes arányokban lendült néki a kereskedelem, az emberi foglalkozások közül ama hivatás, mely távoli országokból gyorsan közvetíti a szükségletek ama részét, amelyet az egyik ország nélkülöz. De ez a közvetítés az áruk tonnás mennyiségével törődik és nincsen tekintettel az egyes áruszükséget érző csoportok kívánalmaira, csak a kereskedelem magasabb igényeit elégíti ki. A különféle országok lakosainak ama része, amely gondoskodik arról, hogy miként helyezhesse a neki másod- vagy harmadkézből juttatott készítményeket vagy termést, az a rész képezi a kereskedő osztályt. Ez az osztály egymássali versenye létrehozhatja a nagyközönség javára azt az üdvös állapotot, hogy a viszonyokhoz képest a lehető legolcsóbban juttatja a szükséges portékához.

Az áruelhelyezés sokféle módja között elsőrangú helyet foglal el a reklám. A hirdetés képes a kereskedő számára egész új piacot létesítni, képes számára a kereskedő világban csak úgy, mint a vevőközönség előtt, nevét ismertté, olykor valóságos fogalommá tenni. A reklám, különösen az, amely a hírlapokban adatik közzé, a kereskedelemnek egy oly lendítő eszköze, melynek nagyon sok cég köszönheti felvirágzását. Ma már nem tartozik a ritkaságok közé az olyan vállalkozás, mely aránylag rövid idő alatt oda jutott, hogy alig valamiből óriási arányokra szökött. És ezt a reklám, a hirdetés hatalma tette.
Honnan e hatalom? Bárki is tudhatja, hogy a sajtó a közvélemény eme élő lelkiismerete, ahogyan ezt újabban közhellyé csinálták, valóságos nagyhatalom.

Az újság betűje feléleszt, megsemmisít. Ha a közgondolkodásban megértett egy eszme, melynek a sajtó adott indítékot, ismét a sajtó csinálhat reálisat belőle. Ennek a hatalomnak tudható be a reklámnak a hatása, amely ugyan nem tartozik szorosan a lapok szellemi részére, ámde minden olvasó felteszi, hogy lapja, melyhez bizalma van és amely az ő (az olvasó) intencióit hozza kifejezésre, hogy az a lap még a szorosan rá nem tartozó dolgokban is olyannal traktálja olvasóit, amelytől kárt vallani nem fognak. Ha a lap hirdeti a cég áruit, akkor a cég érdeke, hogy a további bizalom megmaradjon a vevő részéről. A lap érdeke minden oldalról, hogy a maga számára nyerje meg az olvasó közönségét.
Ez a kettős, jól felfogott érdek tette kifejletté a reklám ügyet. Ennek köszönheti az áruk jutányos áron való beszerzését a nagyközönség, és ez a körülmény adott sok-sok kereskedőcégnek biztos létalapot.
Nem csekély üzleti rutinnal párosult írói véna kell ahhoz, hogy ügyesen és behízelgőn tudjon valaki egy hirdetést megszerkeszteni. Fő követelmény elsősorban, hogy a hirdetés feltűnő, szembeötlő legyen. Hogy szövege olyan rövid legyen és mégis mindent mondót tartalmazzon, hogy intenzíve[n] belevésődjék az ember emlékezetébe.
Azonban diszkrétül kerülni kell mindenféle rikító és a feltűnést erőszakosan hajhászó kifejezéseket. Ez a választékos írói és üzleti modor teremtette meg a reklámstílust, melynek nagymesterei az amerikaiak, akik e téren a legnagyobb rekordot érték el. A dollárok hazájában a milliós nagyvállalatokat a hirdetés tette azzá.
Ám mint minden emberi intézménynek, tulajdon úgy a reklámnak is megvan a maga egynémely fattyúhajtása. Ez pedig rejtik a hirdetési ügynek a kereskedelemmel való szoros rokonságban. Amint a kereskedelemnek megvannak a parazitái, olyan elemei, amelyek minden üzleti tisztesség fittyet hányásával óhajtanak érvényre jutni éppúgy áll a dolog hirdetésekkel is.

Vannak hirdetők, különösen Ausztriából (Bécsből, Lembergből*, Krakkóból*), akik hirdetéseikben potom áron olyan sokat ígérnek és a kevesebbnél is kevesebbet adnak, ti., ha az értéket vesszük figyelembe. A hiszékeny közönség persze nagyon könnyen lépre megy és szinte kap az alkalmon, hogy ilyen olcsón juthat ennyi áruhoz. De milyen nagy a meglepetése, mikor az előre beküldött összegért kap olyan dolgokat, olyan silány portékákat, amelyet it[t]hon a vaktában kiadott pénznek feléért is beszerezhetett volna. Így pl. 4 pár cipőt (még hozzá télit) hirdetnek potom 4–5 koronáért s kap helyette a rendelő holmi rongyokból ös[s]zetákolt papucsokat vagy 500 darab tárgyat csak 3 koronáért s ez gyufaszálakból, gombostűkből s egyéb haszontalanságokból áll.
Ez a piszkos üzérkedés pedig, mint minden szociális baj megteremti a maga nyavalyáját. Értjük ezalatt a kisiparunkra való káros hatást. Természetes, hogy a közönség az olcsóbbért minden hazafias jelszó ellenére is, kimegy külföldre. S amikor megcsalódik, szidja éktelenül az osztrákot. Azonban a magyar kisiparos megissza a levét alaposan. Ő, akit amúgy is földig nyom itthon a gyáripar, a nagyvállalkozás, neki ennek tetejébe még a tisztességtelen ausztriai konkurenciát is kell tűrnie, végig kell néznie tehetetlenül, hogyan garázdálkodnak ezek bűnös eszközök segítségével. Ez ellen kell tennie, valamint, mert hovatovább mindjobban elharapódzik nálunk a tisztességtelen reklámnak ez a legveszedelmesebb faja, mely különösen a könnyen hívő vidékiek zsebére utazik. A reklámnak haszna csak akkor lehet, ha a hirdető gyakran, nagyon kis megszakításokkal hirdet. A hirdető cég neve kell, hogy ilyenmód az érdekelt közönségnek folyton emlékezetében maradjon, szükséges, hogy egy állandó képzet gyanánt foglaljon helyet többi fogalmai között. Megszakítani a hirdetést azt jelentené, mint az olvasóközönség emlékéből kitépni egy fogalmat, ami viszont a hirdető konkurens cég felülkerekedését vonná maga után.

A vidéki sajtó hirdetései, minthogy a hirdetőket úgy is javarészt ismeri a közönség, annál is inkább használnak, mert míg egyrészt a kereskedőnek oka van féltékenynek lenni a jó hírnevére, addig a közönség inkább vonzódik hozzá, mert az újságban való üzleti szereplése csak ajánlat az ő árucikkeinek a használhatóságára.
Mindenkép[p] jelentőségteljes és […] ágazata a reklám az egész keres[kedői] életnek. Szükséges, hogy legyen a közönségnek bizalma a hirdet[őhöz] és szükséges, hogy azt a bizalmat a hirdetők ki is érdemeljék.
Ez a kölcsönös viszony közve[tlenül az] iparnak adhat nagy lendületet, a[mire] az országnak nagy szüksége van.

* Az ukrajnai Lemberg (Lvov/Lviv) és a lengyelországi Krakkó (Kraków) az eredeti cikk megjelenésekor az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott (a szerkesztőség megjegyzése).