Igaz, nem ,,mind a kettő fehér”, és ha őszinte akarok lenni, kettőnél jóval többet számolhat össze a látogató, akit Kovács Ágnes, a székelyhídi Gyermek Jézus Otthonának vezetője körbevezet az épület felújítás alatt álló, részben befejezett alagsorában.

Az alapítvány munkatársai újra látogathatóvá és lakhatóvá varázsolták a város kastélyának régóta romos épületét, és az így lassan két éve biztosít családot az itt lakó gyerekeknek és nevelőiknek. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány 2010 nyarán kapta meg az épületet a székelyhídi polgármesteri hivataltól, és a 2013. június 29-én történt beköltözése óta évről évre haladnak a munkálatok a felújítás és karbantartás terén. A régi barokk kastély nyugati szárnyában vette kezdetét az újjáépítés, tavaly pedig az északkeleti szárny alagsorában folytak a munkálatok, és amint a jó idő engedi, itt folytatódnak idén is.

Az otthon huszonegy kiskorú lakói közül az  iskolások még nem érkeztek haza, azonban a déli órákban az óvodások minden apró kis neszre fülelnek, és jó házigazdához méltóan fogadják a vendéget, nincs hiány ölelésekben és puszikban. Az első óra bújócskával és rajzolással telik, majd megtekinthetem a már jól ismert, mégis újnak tűnő épületet. Az udvar mögül egy folyosóra nyílik a bejárat, amelynek vége homályba vész, és az egymást balról-jobbról váltó ajtók mögött rejtőzö termek egyikébe benyitva sok-sok tulipán ragadja meg a fénybe belépő tekintetét.

A tulipános szoba elsősorban ebédlőként funkcionál, de mivel Ági néni legújabb és egyben legnagyobb büszkesége, ezért tanulószobaként, sőt, néha irodaként is funkcionál, amennyiben nem csupán a vendégek vendégül látásáról, hanem azok lenyűgözéséről van szó –  ,,az ebédlő és a törülköző; erről a két dologról ismerszik meg egy asszony háza tája.” A fenyőbútorokat díszítő festett tulipánok Ági néni keze munkái, de a tágas szoba minden egyes tárgya az ő egyéniségét tükrözi, egy csöppnyi Székelyföldet az Érmelléken. Az egyik falon egy aprócska székely kapu hívja fel magára a figyelmet, amelynek az ajtaja résnyire nyitva áll, a határokon túllépő kapcsolatok és a vendégszeretet fontosságát szimbolizálva. ,,Behunytam a szemem, és elképzeltem, hogy mit hova fogok tenni” – meséli, miközben újabb és újabb szépítéseken töri a fejét, és valóban jóleső érzés látni, ahogy mindezek az elképzelések idővel megvalósulnak. Ehhez sokan hozzájárulnak, saját kezűleg rakva le a csempét vagy szerelve be a mosdókagylót, és éppen ezért mindig sok a vendég, ,,sok a kétlábú angyal, hála a jóistennek.”

,,Székelyhídra mindenki szívesen jön vissza” – tolmácsolja vezetőm Böjte Csaba gyakran ismételgetett szavait, mert mindenkitől nagyon szép dolgokat hall a településen működő otthonról és az azt támogatókról –  ,,aki egyszer itt megfordul, az biztosan eljön még máskor is”.

 

 

 


Írta: Szamos Mariann