Disznóvágás: így védekezzenek a trichinellózis ellen

A tél jellemzően a disznóvágások, disznótorozások időszaka. A falusi gazdálkodó ember ilyenkor összehívja a családot, és közösen dolgozzák fel a levágni való hízót, hogy legyen friss húsból készült étel az ünnepi asztalon, valamint sonka, kolbász, szalonna. Ez a hagyomány emberemlékezet óta így zajlik.

A romániai sertéspestis 2017-es kirobbanása óta a falusi gazdaságokban a sertésállomány igencsak megcsappant a hízók nevelése és szaporítása terén is. Ezt a hiányt Románia a sertéshús importjával próbálja megoldani. Mára a nálunk elfogyasztott sertéshús 70 %-a külföldről származik. Valószínűleg ez a nagy mennyiségű hús nem természetes körülmények között tartott állatokból származik. Különböző hírportálokon gyakran látni olyan tartalmakat, amelyek arról szólnak, hogyan növelik meg mesterségesen a feldolgozott sertéshús tömegét, amelynek fogyasztása az emberi szervezetre bizonyosan nincs jó hatással.

„Amit megeszel, abból te leszel” – tartja a szólásmondás. Éppen ezért a falusi emberek próbálnak kitartani a sertéstartás mellett, hacsak saját fogyasztásra is, mert biztosan tudják, hogy az elfogyasztandó állatot mivel etették.

A sertések házi körülmények között történő feldolgozása azonban veszélyeket is rejthet magában, amire érdemes odafigyelnünk egészségünk megóvása érdekében. E veszélyek egyike a trichinellózis (izomférgesség).

A trichina (Trichinella spiralis) élősködő fonalféreg, azazparazita, mely emlősök (és esetleg madarak) bélcsatornájában és izomzatában élősködik. Mivel kizárólag húsevéssel terjed, ezért csak a ragadozó, dögevő vagy mindenevő emlősöket fertőzi, köztük az embert is. Az ember leggyakrabban akkor fertőződik, ha nyersen vagy nem megfelelően hőkezelt állapotban fogyaszt fertőzött sertéshúst.

Az emberi trichinellózis ritka. Emberben mindkét alak, tehát a bél- és az izomtrichinella is súlyos tüneteket okoz, kezeletlenül sokszor halálos kimenetelű lehet. A béltrichinellózis tünetei: láz, hasmenés, hányás, hasi fájdalmak. Az izomtrichinellózis tünetei: magas láz, izomfájdalmak, nyelési és légzési nehézségek, kötőhártya-gyulladás, vizenyős beszűrődések a szemhéjakon és az arcon, bőrkiütés. Emberben a kezeletlen fertőzés olykor halálos kimenetelű szívizomgyulladáshoz vezethet.

A parazita csak nyers vagy nem megfelelően hőkezelt húsok fogyasztásakor jelent veszélyt, mivel alapos (például 60 °C-on tíz percig történő) sütés, főzés, illetve (–15°C-on húsz-harmincnapos) fagyasztás hatására elpusztul. Gondoljunk erre akkor is, amikor nyers húst kóstolgatunk, például a töltött káposzta vagy a kolbász ízesítésénél!

Aki biztos akar lenni afelől, hogy a levágott sertés trichinellával nem fertőzött, az a körzeti állatorvostól kérheti a trichinellavizsgálat elvégzését. A disznóvágások időszakában ezért mindenkinek ajánlom figyelmébe a vizsgálat elvégzését. Miután a disznót leszúrják, megperzselik, megpucolják és szétbontják, mintát vesznek az állat húsából, jellemzően a rekeszizomból (sokfelé népies elnevezése a lecsi-pecsi). Ezt a mintát az állatorvos mikroszkóp alatt megvizsgálja.

A legfontosabb, hogy otthon is csak egészséges állatot szabad levágni, feldolgozni. A trichinellózis és más járványos állatbetegségek megakadályozása érdekében érdemes kiemelt figyelmet fordítani az alapvető járványvédelmi és higiéniai intézkedések betartására, például a rágcsálómentes környezet fenntartására.

Szabó Róbert székelyhídi körzeti állatorvos szerint a trichinellózis nem elterjedt betegség városunkban és a hozzátartozó falvakban. A legfrissebb jelentések Vasadról jelentettek trichinellózisos megbetegedést. Jó tanácsként az állatorvos azt javasolja minden gazdának, hogy vizsgáltassa be a sertéshúst, mert jobban megéri kifizetni a vizsgálat árát, mint sorban állni az orvos rendelője előtt!