Wéber Csilla pszichológus előadása Szentjobbon a családban fellépő feszültségekről és ezek megoldásáról

 

Az anyós kontra/pro meny témakörben hallgathatták meg az érdeklődők Wéber Csilla pszichológus (portrénkon) előadását Szentjobbon január 5-én a falu református templomában a helyi lelkészpár, a nőszövetség és kismamakör szervezésében. Számos érdeklődő jelent meg, minden korosztály képviseltette magát az eseményen.

 

Az előadás címének hallatán nekem legelőször az anyósviccek jutottak eszembe, melyek szép számban jelen vannak az életünkben. Szeretünk sztereotípiákat felállítani, hisz mindig könnyebb másból gúnyt űzni, más kárán örülni, mint a dolgok mélyére nézni. Az is eszembe jutott a viccek kapcsán, hogy egy igen kényes és nagyon is valós problémára hívják fel a figyelmünk: a családon belüli egyet nem értésre. Wéber Csilla ezt az egyet nem értést boncolgatta, próbálva a problémák gyökerét, vagyis a rossz családi kapcsolatok okát megtalálni. Melyek is ezek az okok? Ha igazán a lelke mélyére néz az ember, magától is rájön sokszor, csak sajnos nem merünk még önmagunkkal sem őszinték lenni, nemhogy másokkal tegyük meg ezt.

 

 

 

Az első és talán a legfontosabb ok a kommunikáció hiánya, amikor nem mondjuk meg azt, ami a szívünket nyomja, nem beszéljük meg az adott problémát, ezzel hagyva elmérgesedni és tönkremenni emberi kapcsolatainkat. Ami egyszer eltörik, azt már hiába ragasztgatjuk össze darabonként, soha nem lesz olyan, mint a régi. A szülők hatalmas feladatot és felelőséget vállalnak egy gyerek érkezésével a családban. A legtöbbször a nem megfelelő anyós-meny kapcsolat hátterében a túlzott elvárások állnak, az hogy az édesanya egy olyan tökéletes társat képzel el a gyermeke mellé, aki valószínűleg még meg sem született. Ebből következik, hogy bármit is fog a menye tenni, az soha nem lesz elég jó a számára. Erre a problémára a pszichológusnő egy egyszerű tanácsot adott az anyósoknak. A következő mondatot kell megtanulniuk: azt a személyt, aki szereti, elfogadja és tiszteli a gyerekem, azt én is szeretem. Milyen egyszerű mondat és mégis milyen nehéz megtartani sokak számára.

 

 

A másik nagyon is valós ok a túlzott féltés, óvás, az hogy sok szülő nem engedi magáról leválni a gyermekét, még felnőtt korában is kisgyerekként bánik vele. Az az ember azonban, aki nem válik le időben a szüleiről, nem tud majd saját önálló családi életet kialakítani, mert nem fogja tudni, valójában hová is tartozik, kihez is kötődik igazán. Ehhez a problémakörhöz kötődik az is, amikor a szülő a saját álmait, esetleges kudarcait vetíti ki a gyermeke életére, és azt akarja, hogy az helyette valósítsa meg, esetleg javítsa ki azokat.

 

 

Számos feszültségkeltő tényező létezik a családokon belül és ezeknek a legegyszerűbb megoldása a kommunikáció. Vagyis beszéljünk az érzéseinkről, gondjainkról, sértődöttségünkről, hisz a legtöbb esetben a problémák hátterében a félreértések állnak. Nem szabad hagynunk, hogy ezek a félreértések megmérgezzék családjaink életét! Hiszen a család az az intézmény, melynél évezredek óta nem tudnak jobbat kitalálni annak a célnak az érdekében, hogy egészséges lelkületű embereket neveljenek a társadalom számára.

 

 

Ványa Blanka