Beszélgetés ifj. Bokor Zoltán Csabával, az íjászegyesület vezetőjével

Arany Nyílhegy Díjjal tüntették ki a székelyhídi Pusztai Farkasok Hagyományőző Íjászegyesületet az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban 1200 íjász részvételével megszervezett VII. Nyílzápor rendezvényen, amelyen a 907-es pozsonyi csatát és Árpád vezért idézték fel.

– Hogyan lesz valakiből íjász?
– Saját tapasztalatból mondva, amikor valakinek megtetszik a nyilazás, először megpróbál saját íjat készíteni magának, ami általában eltörik, majd megvásárolja az első íjat, gyűjtöget rá, keres vagy örököl, elkezdi az íjazást, majd megismer más típusú íjakat, egyre jobban fejlődik, tanulmányozza a technikai részleteket, majd elsajátítja a történelmi részét is. Mi történelmi íjászok vagyunk, hagyományőrző íjászok, a régi íjak rekonstrukcióival lövünk, történelmi íjakkal, amik régen harci fegyverek voltak.

 
– Ezek engedélyköteles íjak?
– Ezekre nem kell engedély, régebb sem kellett, csak egy úgynevezett certificat de deţinător nevű irat. A használati engedély a sportíjakra, az irányzékos íjakra, a modern anyagokból készült íjakra kell.

 
– Mióta működik a székelyhídi íjászegyesület? Kik a tagjai?
– Az egyesület szervezett formában 2007 óta működik, igaz az íjászatot már 2005-ben elkezdtük Wilhelm Ákossal, 2006-tól már versenyek is részt vettünk. Öt aktív felnőtt taggal rendelkezünk: Szilágyi László, Erdei Lajos Géza, Gál László, édesapám, id. Bokor Zoltán és jómagam. De nem feledkezhetünk meg a gyerekekről sem: Munkácsi Dávid, a Bokor fiúk, Tárkányi Vali, és hozzájuk tartozik még Szalacsról Bokor Szilárd és Kiskerekiből Mészáros Zsuzsa.

 
– Mi az egyesület célja?
– Egyesületünk célja egyértelműen az, hogy az érdeklődők és a gyerekek körében terjessze ezt a viselkedésformát, ezt az életformát.

 
– Beszéljen az eredményeikről.
– Komoly eredményekkel inkább a váradi csapat büszkélkedhet. A mieink, helyi versenyeken „vitézkedtek” Mihályfalván, Szalontán, Váradon. A váradi csapat hetente kétszer gyakorol, eddig elért eredményei közül kiemelkedik az Európa-bajnokságon nyert dobogós helyezéseik: Grédi Ferenc és Wilhelm Ákos érték el a történelmi magyaríjászaton, Magyarországon.

 
– Mi a jelentősége az Önöknek Ópusztaszeren adományozott Arany Nyílhegy Díjnak?
– Az Arany Nyílhegy Díjat azok számára hozták létre, akik szívvel-lélekkel fáradoznak a hagyományőrző íjászat megmaradásáért és azért, hogy minél többen csatlakozzanak ehhez a szép hagyományhoz. Az idén az erdélyi Pusztai Farkasokat díjazták, beleértve a váradiakat is, akik minden évben aktív résztvevői a rendezvénynek. A díjat az egyesület képviseletében én vettem át Ópusztaszeren. Az érmelléki csapat 13 tagja vett részt ezen a rendezvényen. A díjazók indoklása szerint példát mutatunk a fejlődéssel, az állandó részvételünkkel, a magatartásunkkal. Mi külföldi, Kárpát-medencei íjászok vagyunk, az ítészek szerint példát mutatunk, hogyan lehet határunkon túli csapatnak is fejlődni, együtt lenni a többi íjásszal. Ez elsősorban sport, és főként arról szól, hogy együtt legyünk a többi íjásszal, ám attól, hogy sokan összegyűltünk, még nem jegyzik mint világrekordot. Ezt a díjat rajtunk kívül Magyar Anna országgyűlési képviselő, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke is átvehette, aki a kezdetektől anyagilag és erkölcsileg támogatta az íjásztalálkozót. Szintén ebben az elismerésben részesült Kassai Lajos, a lovasíjász sportág létrehozója Európában, ő tartja az összes elérhető csúcsot. Ő az, aki az 1,90 m-es lovasvágtapályán 13 nyilat tud kilőni a legrövidebb idő alatt. Kassai Lajos már harmadik éve viszi el egész lovascsapatát erre a Nyílzáporra és részt vesz lovascsapatával a nyílzápor előtti csatajelenet bemutatásában.

 
– Vannak-e támogatóik?
– Támogatást eddig nem kértünk, de a mostani kiutazásunkat támogatta a székelyhídi polgármesteri hivatal. Önfenntartóak vagyunk, olyan anyagokat használunk, amiket régen használtak. A kaftánoknak való anyagokat is magunk szerezzük be, drágák a tegezek, a csizmák, a bőrök. Egy teljes harci vértezet ára eléri a 10–15 millió régi lejt is.
B. I.