A székelyhídi gyerekek már hetedszerre vettek részt, jómagam pedig harmadjára voltam a magyarországi Gyermelyen megtartott egyhetes focitáborban. Mielőtt részletezném a hat nap történéseit, engedjenek meg kedves olvasóink egy Tamás Gábor-idézetet: „Mi, magyarok, így szétszaggatva, a világban szétszóródva is EGY lelki haza gyermekei vagyunk, és felelősek vagyunk egymásért.”

Hogyan jön a focihoz ez az idézet? Kókai Rita gyermelyi polgármester asszony és Tóth Ágnes táborszervező folyamatosan építették be a határon túli magyarokat. Idén a 24 (!) székelyhídi gyerek mellett szinte ugyanennyi kiskorú érkezett a felvidéki Kürtről és a kárpátaljai Beregszászról is. A helyi gyerekekkel együtt idén több mint százan vettek részt a programokon. Hogy a nemzettudatot még jobban megidézzük, ez évben először a megnyitó ünnepségen részt vett a Republic zenekar minden tagja is, focicsapatot alakítva. Kókai Rita szavaival élve: „Erről az együttesről mindenki tudja, hogy milyen elveket képvisel. A szövegeikben megcsillannak azok a lelket melengető nemzeti érzések, amelyeket mi is képviselünk!” Így is van ez rendjén, hisz ez a tábor nemcsak a fociról szól. A napi két-három edzés mellett a gyerekek korcsoportokra osztva egymással gyakorolnak, együtt étkeznek, egy épületben vannak elszállásolva. Akár életre szóló barátságok alakulhatnak, négy országon átszövődő szoros kapcsolatok jöhetnek létre.

Mi székelyhídiak a gyerekekkel vasárnap délután érkeztünk. Volt aki már az előző években járt itt, voltak „újoncok”, de arról a házigazdák gondoskodtak, hogy mindenki jól érezze magát. Férfiasan bevallom, hogy Gyermelyre érkezni, nekünk székelyhídiaknak mindig felemelő érzése. Kis túlzással a falu apraja-nagyja foglalkozik velünk, idén sem volt másként. Tizen-, huszonéves fiatalok serénykedtek körülöttünk, kivették részüket az étkeztetésből, takarításból és edzéseket is tartottak. Vendégszeretetből most is színjelesre vizsgáztak, egy egész hetet feláldozva, csak a táborozók kényelméről gondoskodtak.

A „hazaiak” és a polgármester asszony a felnőttek szórakoztatására is külön figyelmet fordított. Meghívásukra a tábor megnyitó ünnepségén, tiszteletét tette Kürt polgármestere, Téglás János és Székelyhíd város vezetője, Béres Csaba is. A fent említett Republic focicsapata mellett, pályára léptek még a kürti borászok és a helyi öregfiúk is. A meccsek után közös vacsorával egybekötött zenés mulatság vette kezdetét, szintén a beszélgetésekre, ismerkedésekre fektetve a hangsúlyt.

A többi nap pedig kizárólag a gyerekekről szólt. A nagyobb korosztály majd egész napos, kemény fizikai edzéseket „kapott ajándékba”, a kisebbek játékos, labdás programokkal szórakoztak.

Az évek folyamán a csütörtök – a tábor utolsó előtti napja – kirándulásos nappá alakult. Előbb a telki Globall Football Parkot látogatták meg a sráccok. Amellett, hogy ez a magyar labdarúgó-válogatott edzőtábora, amióta Joseph S. Blatter akkori FIFA- és Michel Platini UEFA-elnök megnyitotta a komplexumot, több mint 40 országból jártak itt válogatott és klubcsapatok egyaránt. Felemelő érzés volt utánuk körbejárni ezt a csodálatos létesítményt. Innen átbuszoztunk a Budakeszi Vadasparkba, ahol néhány órai sétálás és ebédelés után, a budai vár és a Halászbástya meglátogatása következett. Este talán a kánikulának is köszönhetően mindenki holtfáradtan zuhant az ágyba, sokan talán már azzal a tudattal elaludva, hogy holnap délben jön a táborzárás. A másnapi arcokat látva leírhatom, hogy sokan maradtunk volna még néhány napot. A kisebbek talán már szülőhiányban szenvedtek, de hősiesen állták a hazafelé vezető utat is és néhányuk már most kérdezte: jövőre jövünk? Kókai Rita záróbeszédét végighallgatva és Tóth Ági megható és elérzékenyítő szavait követve, a válaszom: igen, Gyermely, jövünk és szívből köszönjük!

Juhász György – a székelyhídi gyerekek edzője és a Republic Football Club kapusa