Poénokkal tarkított farsangi bál a Petőfi-líceumban

 

Újra Farsangi bált tartottak a Petőfi-líceumban. Ez azért különleges hír, mert tavaly nem volt, kézen-közön elmaradt, ezért már olyan rémhírek terjedtek el, hogy nem is lesz többet. De lett, hál’ Istennek, hála az idei tizedikeseknek. Ezt két okból is jó dolognak tartom. Egyik, hogy nálunk hagyomány, hogy a tizedikesek farsangot csinálnak, a másik, hogy igazából ez az első olyan alkalom, amikor iskolán kívül bemutatkozhatnak a líceumba felkerült diákok.
Minden élet a szaporítósejtek egyesülésével kezdődik, ezért a B-sek kezdésképp osztályfőnökük, Pap tanár úr több millió vetélytársával való versenyfutását mutatták be. Majd pár percre rá már Józsika óvodai éveinek lehettünk szemtanúi, így megtudhattuk miként kötöttek barátságot a kis lurkók: Benedek Ibolyka, Ecsedi Ferike, Sóki Béluska, Cservid Levike, Kormányos Lacika.
Mintha csak az ovisoknak lett volna kitalálva, következett az A-sok tánca, a nagy kedvenc, a Madagaszkár rajzfilm I Like to Move it zenéjére. Az „esti mesét” a híradó követte, a műsorszerkesztők ezúttal a C-sek voltak. Többek között a nap fontosabb eseményeiről számoltak be, mint az aznapi szavalóversenyről és a Pap József feleséget keres című műsorról.
A szavalóversenyen öt közkedvelt „híresség” lépett fel, úgy mint Máté Margit, Kozma Sándor, Kisded Emma, Egeresi Ingrid és Béres Csaba tanárok, akik saját alkotásaikat, önmagukról írott költeményeiket adták elő a nagyérdeműnek. A győztes ki is lehetett volna más, mint Kisded tanárnő? A Benkő feleséget keres című, „jelentős” kulturális értékkel bíró műsorból tanulva, a X. C Pap tanár úrnak is megtalálta az igazit, aki Barbit és Judy Nérót, a bevállalós transzvesztitát kiütve a nyeregből nem lett más, mint Luanda, a néger lány.
Híradó után egy gyors táncbemutató a B-sektől, s már következhetett is az est első tehetségkutató műsora, a Romania’s Got Talent, amely igyekezett az ország legnagyobb sztárjait összegyűjteni egy helyre fél óra elejéig. Így részesültünk abban a megtiszteltetésben az A-sok jóvoltából, hogy a színpadon tisztelhettünk Gigi Becalit, Adrian Mutut, Ricardót, Innát, Beyoncét, valamint Fernandót, a manelistát. Miután mindenki megcsillogtatta tudását a válogatott zsűri – Elvis Presley, Rihanna és Lady Gaga – előtt, megtörtént az eredményhirdetés, miszerint Inna győzött, Fernando pedig egy duettfelvételt készíthet Lady Gagával.
Örömmel tapasztaltam, hogy az esti műsor reklámmentes, ugyanis a T-faktor előtt reklám helyett egy újabb tánc következett a C-sek jóvoltából. Igen, újabb tehetségkutatás következett, annyi különbséggel, hogy a zsűrit leszámítva, alteregók helyett, ha már T-faktor, akkor T, mint tanárok mérték össze énektudásukat. Így meghallgathattuk Kozma Sándortól a Vén Európát („dús hajába tép a szél”), Elekes Piroskától a Honky Tonk Womant, Cservid Leventétől a Tölcsért csinálok a kezemből című számot, Boros István a Csík zenekarral duettezett a Most múlik pontosan számot előadva, majd végezetül Pap József – célozva az est további kimenetelére – a Kerozint fölülfúva adta elő a Halál a májra című közkedvelt számot. Tanárainkat a remekül megszemélyesített iskolai alkalmazottaink értékelték: Todoszie Miklós, Gardó Sándor (Egér) alias Don Poc, Varga Rádu és a közkedvelt takarítónőnk, Piri mama. A nyertes természetesen Pap tanár úr lett – szerintem bunda volt, hisz osztályfőnökük –, akit gyerekpezsgővel jutalmaztak.
A tehetségkutató műsorok után a valóságshow vette át a főszerepet, így tekinthettünk meg egy valós alapokra épülő részletet Ecsedi tanár úr órájából. A jelenetből megismerhettük remekül kitalált, objektív osztályozási rendszerét és autója iránti szeretetét. Ezt reklám helyett egy tánc szakította meg az A-sok előadásában, amely zárásnak is tekinthető. Azonban én a műsor részének tekintem a búcsújelenetet is, amelyben a mamitól búcsúztak az ő szőrösei és kevésbé szőrösei, vagyis a X. C búcsúzott osztályfőnöküktől, Egeresi Ingrid tanárnőtől. Természetesen az előadás után a jól megérdemelt diszkó következett.
Itt be is fejezhetném, de nem is én lennék, ha nem tartogatnék a végére egy kis kritikát. Hiába a remek produkció, ha a közönségnek csak fele hallja. Nem tudom, a hangosítás vagy maga az omladozó épület-e a hibás, így nem túl jó, ez a ténymegállapítás. Közönség az volt rendesen, de tanár vajmi kevesen. Hiába dolgozik hát a diák, ha a tanár nem kíváncsi rá.
Ha csak a feleltetés érdekli, a bennük rejlő embert meg nem ismeri. Továbbá reform is kéne már, mert régóta nem bál a bál. Jó ez a műsor s diszkófelállás, de nem lehetne valami más? Lehetne jövőre egy valódi farsang, melynek pl. a sportcsarnok ad otthont. Négy osztály műsora tényleg sok, a közönség… a székbe fagy. A csarnokban lehetne bál, mulatság, kaja, melyet néha megszakít a tizedikesek műsora. A műsor is szét lenne húzva időben, és bál is lenne a farsanghoz illően. Persze ez csak egy ötlet akart lenni, melyet nem muszáj megfogadni. Nem is tudom, miért szedtem ezt rímbe, de hátha beleillik a farsangi képbe.
ifj. Major Lajos