Valószínűleg Ti is a sárga levelek takarta utakon, járdákon mentek iskolába. Ugye hogy szép? Ilyenkor, ősszel kitisztul az ég, azaz eltűnik a légkörben megtalálható por, gyönyörű, égszínkék színben pompázik az égbolt, korán reggel a csillagok fényesen ragyognak. Keresd meg a Marsot (a vörös bolygó) és a Vénuszt (Esthajnalcsillag)! Megtaláltad?

Persze, nem kell ahhoz korán kelj, hogy csillagokat találj! Ott vannak testvéreid, szüleid, tanítóid, akik megmutatják Neked, melyik az a csillag, amit követned kellene! Keressétek a csillagot! Kértelek Titeket, hogy jelentkezzetek (a legegyszerűbb az interneten)! Sajnos senkitől nem kaptam semmi hírt, ezért kénytelen voltam a tanító nénikhez fordulni. (Ugye nincs semmi baj?) Köszönöm az őszi, szüreti rajzokat, verseket, fogalmazásokat. A szövegeket olvasva, a rajzokat nézve szinte a számban érzem a must ízét. Ti szeretitek? (Én IGEN! NAGYON!) Jön november, nagyon hideg lesz. Már nem lehet kinn szaladgálni, de olvasni lehet! Ha olvasol, mindenütt ott vagy, ahol szeretnél. Csodálatos dolog a könyv! Ha nincs otthon könyved, de szeretnél olvasni, keresd a könyvtárban a könyvtáros nénit! Neki mindig van számodra egy nagyon-nagyon érdekes könyve. Cupp mindenkinek!
Kópé

—
Október

Zelk Zoltán

Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.

Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de ő vágtat, meg se áll.

Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?

Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.

—
Szüreten
Egy szombaton szüretelni voltunk Sanyi bátyával a szőlőhegyen. Nagyon jó volt, többen is voltunk gyerekek. Mi, gyerekek, szedtük is, nem is a szőlőt, inkább a sok tőke között a finom csemegetőkéket keresgéltük. Leszedtük és meg is ettük! Egyik finomabb volt, mint a másik. Beszélgettünk, szaladgáltunk, hempergőztünk a fűben, még diót is gyűjtöttünk. Hat órára le is volt szedve az összes szőlő. Elvittük a pincébe, és olajlámpás világánál ledaráltuk. Én is segítettem! Nagy örömmel hordtam kis vödrömmel a szőlőt a pincébe. darálás után már finom must csordogált. Kancsóból kóstolgattuk, ízlelgettük, és meg is fokoltuk, amit soha nem láttam eddig. Nagyon élveztem ezt a napot, számomra eddig ez volt a legjobb szüret, alig várom már a következőt!
Dienes Dominik (IV. B o.)

—
A szüret
A szüret nekem minden évben élmény! Nagyszüleimnek van a hegyen egy nagy szőlősük. Mikor eljön a szüret ideje, már előtte való nap nagyon izgatott vagyok. Reggel korán indulunk, mindenki biciklivel. Mindenkit elhagyok, mert a nagy dombokon anyukámék nem tudnak felmenni biciklivel. Mikor felérünk a szőlősbe, előbb megreggelizünk, amit nagyon szeretek kint a szabadban. Utána jöhet a munka! Én is besegítek, hordom az üres zsákokat, amibe a szőlőt borogatják. Szüret után elindulunk hazafelé. A dombokon lefelé nagyon szeretek száguldani! Már alig várom a jövő évi szüretet.
Bertalan Dóra Hajnal (IV. B osztály)

—
Ősz
Október, nincs tovább
Koptatja az ősz
az emberek kapuját.
Hull a falevél, zörren az ág,
Rakjál tüzet, kis barát!

Itt a szüret, forr a bor,
Ettől lesz sok ember bátor.
Lassan zúzmarás lesz a táj,
Jön a hideg, hogy jaj, szinte fáj!
Marczin Evelin (IV. B o.)

—
Őszi búcsú
a természettől
Az ősz egy csodálatos évszak. A fák elbúcsúznak a leveleiktől. Az ősz szomorú, mert a fa olyan, mintha édesanyja volna a levélnek. Így hát szomorúan búcsúzkodnak anyukájuktól a levelek. De közben már a mókusok is begyűjtötték az elemózsiát, felkészültek a hideg télre. Az őzikék is helyet találtak maguknak az erdőben, a süni is búvóhelyet talált magának. Így már jöhet a hideg tél! Tavasszal találkozunk, szép természet! Aludj, csak aludj hát!
Szucs Henrietta (IV. B o.)

—
Itt van az ősz
Itt van az ősz, hullnak a levelek,
Egyre hűvösebbek a reggelek.
Besárgulnak a fák, hullajtják lombjukat,
színes levéltakaró takarja lábunkat.

Itt van az ősz, s vele a betakarítás,
szőlőszedés és tengeri rakás.
Örülünk a bő termésnek,
örülünk a jónak,
De még jobban örülünk majd
télen a hónak!
Borsi Boglárka (IV. B o.)


Írta: Ér hangja