Remélem jól érzitek magatokat. Tombol a nyár, tombol a vakáció… Köszönöm az érolaszi pajtikáimnak, hogy a vakációban sem feledkeztek meg rólam: fogalmazásokat, rajzokat kaptam tőlük. Cserébe én is küldök nektek egy nagyon szép verset. Ti szeretitek Katicát? Igazság szerint egy szép katicás mandalát is szerettem volna küldeni, de csak pillangósat találtam. Az is szép, és repül! Na de pajtikáim, augusztus van, következik szeptember, ami tudjátok, mit jelent? SULI! Tudom, hogy alig várjátok, hogy a barátnőkkel, barátokkal, no meg a tanító nénivel találkozzatok! No de a lecke, a tanulás… ezt inkább hagyjuk! Az igazság az, hogy ideje átnézni és felújítani a „fegyvertárat”, kihegyezni a ceruzákat. (Mindjárt ki is próbálhatjátok a mandalán. Kíváncsi vagyok, hogyan sikerül!) A suliig még van néhány hetetek. Addig is pihenjetek, játsszatok, de olvassatok is verset, mesét, kinek mi a kedvence. Annak is nagyon örülnék, ha elküldenétek nekem a fotókat, amiket a nyári vakációs kirándulásokon, nyaralásokon készítettetek. (Cím: ……) Kérjétek meg szüleiteket, nagyobb tesót, ha nem boldogultok. Feltétlen érdekel az is, hogy hol, mikor készült a fotó.) Élvezzétek tovább a nyarat, a vakációt! Szeptemberben találkozunk! Cupp mindenkinek!

Kópé

—

Katica

Devecsery László

 

– Kis katica, merre jársz,

égen-földön merre szállsz?

Merre viszed hét pettyedet?

Hadd repüljek távol veled!

– Ég, föld között repít szárnyam,

virágok kelyhe az ágyam.

Szárny nélkül te hogy’ repülnél?

Hét petty nélkül is örülnél?

– Kis katica, repülj messze:

szép, távoli, új egekre!

Szárny nélkül én nem követlek,

hét petty nélkül nem vezetlek.

– Kis katica! Merre jársz?

Égen-földön merre szállsz?

—

Az én falum

Az én falum nagyon szép. Sok szép ház van itt és sok ember él a faluban. Van templomunk, itt a régi községháza, két tavunk, orvosi rendelőnk és iskolánk is van. Az érolaszi iskolába harmincegy gyerek jár, köztük én is. Nagyon szeretek itt lenni. Sokat tanulunk és rengeteg barátom van.

Széles Dávid (III. o., Érolaszi)

—

Érolaszi, az én falum

Érolaszi Székelyhíd mellett fekszik. Két tavunk is van, az Olaszi-tó és a Védi-tó. Nem sokan dicsekedhetnek ezzel. Egy nagyon szép, régi templomunk is van, a templomkertben gyönyörű szép virágok, és padok is, hogy ott üldögélhessünk és beszélgethessünk. Kápolnánk is van az erdő közelében. A kultúrházunkat hamarosan fel fogják újítani. Boltunk is van, ahol minden szükségeset megvásárolhatunk. Én azért szeretek itt lakni, mert itt vannak a barátaim, a rokonaim, a szüleim. A rendezvények közül a legjobban a családi napok tetszenek, mert akkor sok család összegyűl és együtt ünnepel.

Barta Dominik-Imre (III. o., Érolaszi)

—

Szülőfalum

Az én szülőfalum Érolaszi. Közel van Székelyhídhoz. A faluban sok állatot tartanak az emberek, amiknek a kertekben és a falu határában termelik meg a takarmányt. Mindenki sokat dolgozik itt. Mi, gyerekek, legtöbbet iskolába járunk. Van egy templomunk is. Karácsonykor a gyerekek szavalnak, énekelünk, a pap bácsi istentiszteletet tart. Én azért szeretek itt lakni, mert itt vannak a szüleim, a barátaim, itt járok iskolába – minden ideköt.

Kópis Ervin (III. o., Érolaszi)

 


Írta: Ér hangja