Kópé vagyok. Kaptam egy sarkot itt az Ér hangja havilapban, mely teret a ti írásaitoknak, rajzaitoknak szeretném ajánlani. Mindenre kíváncsi vagyok, ami benneteket foglalkoztat és rajzba vagy írásba öntitek.Alkotásaitokat, fogalmazásaitokat a székelyhídi múzeumba található szerkesztőségbe várom, a bepötyögötteket pedig akár drótpostán a kopeabaratod@gmail.com e-mail címre is küldhetitek. Az alkotásokra, írásokra mindenképp tüntessétek fel neveteket, életkorotokat és elérhetőségeteket.

Első feladatként segítsetek nekem alakot ölteni! Ezennel rajzpályázatot hirdetek saját képem megformálására. A fent említett elérhetőségekre február 25-ig várom Kópét ábrázoló rajzaitokat! A legügyesebbeket értékes könyvjutalommal gazdagítom! Legyünk barátok! 🙂

————————————————–

A tél
Beköszöntött a tél. Éjjel leesett au első hó. Reggel szikrázott a friss hó a ragyogó nap fényében.
A hegyvidéket beborította a hó, a legtöbb helyen érintetlen. A sípályát megtöltötték a színes ruhás emberek. A gyerekek sikoltozva siklottak le a szánkóval. Miközben szebbnél-szebb hópelyhek hullottak, a sípálya melletti erdőben mindent beborított a szikrázó, hófehér hó. Az ágakon jégcsapok csüngtek, a bokrok között éhes madarak csiripeltek. Az este hamar leszállt a téli tájra, egészen elcsendesedett. A Hold fénye megvilágította a sípályát, a frissen hullott hópelyhek puhán beborították a letaposott havat. Várták az első napsugárral érkező síelőket.

Martin Ingrid,
IV. B osztály (Székelyhíd)

Beköszöntött a tél
Ma reggel, mikor megébredtem egy fura hangot hallottam. Azonnal kinéztem az ablakon, amin már pár jégvirág volt. Örömmel láttam, hogy a dombot, amit még tegnap színes levelek borítottak ma már fehér hó lepte be. Csodálatosan szép volt minden, és csendes, mint maga a fehérség.
A hó nem olvadt el, s később, mikor már felöltöztem, gyerekkacajt hallottam. Gyerekek jöttek a dombra szánkózni. Csodálatosan szép volt nézni őket, ahogy szánkóztak és bukfenceztek a hóban. Gyorsan megittam a meleg teát, ami nagyon jól esett ebben a hideg időben. Felvettem a kabátom, sapkát, sálat s kesztyűt húztam, kaptam a szánkót és én is elmentem szánkózni. Nagyon jól szórakoztunk a hóban.
Mikor besötétedett, minden gyerek hazament, velük együtt én is. Mikor hazaértem, újra az ablakhoz siettem. Nagyon szép volt, ahogy a hó csillogott, mikor a Hold megvilágította. Remélem, ezen a télen sok hó hullik majd!

Dienes Fruzsina,
IV. B osztály (Székelyhíd)

Tél a székelyhídi várnál
Újra tél van. Kint hó fedi már a tájat, gyönyörű pelyhekben hull a hó, és már arra gondolok, hogy hol is van a szánkó.
Kedvet kaptam a játszáshoz, gyorsan felöltöztem és kihívtam pár barátomat játszani. Útközben sokat hógolyóztunk, és amikor kiértünk a várhoz, versenyeztünk, ki húzza fel legelőször a várdombon a szánkóját. Mivel én vártam legjobban a havat, én lettem az első. Mindenki választott egy helyet magának, és az új verseny, amit kihirdettem, hogy ki épít szebb hóembert. A versenyt Denisz, az osztálytársam nyerte meg. Ezután párszor szánkóval lecsúsztunk a várdomb oldalán. Mikor a szánkózást meguntuk, láttuk, hogy a nap kezd nyugovóra térni, elindultunk hazafelé. Már majdnem otthon voltunk, amikor megláttam egy tökéletesen befagyott tócsát a csúszkáláshoz. Sokat szórakoztunk és estünk el a jégen, ami nagyon feldobta a napot. Ez az idő pár percnek tűnt, de besötétedett. Mikor hazaértem, elmeséltem a szüleimnek, milyen jól szórakoztam ma. Remélem még sok délután telik így el.

Béres Attila,
IV. B osztály (Székelyhíd)

Peti és a tél
Szánkózó gyerekek, hólapátoló emberek, és csúszkáló autók, nagy készülődés Karácsony előtt, fadíszítés, ajándékozás. Igen, ez jellemzi a telet.

Szerintem mindenki kedvenc hónapja a december. Mivel ebben van az az ünnep, amikor megszületett a kis Jézus. Gondolom már mindenki rájött, hogy ez a Karácsony. Hogy nekem miért ez a kedvenc ünnepem? Mert ekkor együtt van az egész család és persze ilyenkor kapunk sok-sok ajándékot. De most elmesélek nektek egy történetet, ami egy kisfiúról szól, aki nem szerette a telet.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki nem szerette a telet. Nem szeretett szánkózni, hógolyózni. Inkább kimaradt a sok-sok jóból. Bent ült és számítógépezett meg tévét nézett. Most mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy miért nem szerette ezt a gyönyörű évszakot. Azért, mert télen, december 6-án született és mindenki azzal csúfolta hogy: „Mikulás, Mikulás, mikor jösz már?” Az iskolában is mindig megdobálták, megfürdették télen a hóban. Három éven keresztül nem mert szólni a tanító néniének, mert félt, hogy akkor osztálytársai bosszút állnak rajta. Egy idő után már betelt neki a pohár, s szólt a szüleinek. A szülei meg a tanító néninek, aki megbüntette és egy fekete pontot adott azoknak akik megverték és megfürdették Petit.

Jaj, bocsánat, nem mondtam meg, mi a neve a kisfiúnak! Az ő neve Péter, vagyis Peti. Harmadik osztályos tanuló, a tanító néniét Bori néninek szólítják. Na, de visszatérve a történethez, Bori néni szólt ezeknek a rossz gyerekek szüleinek is, hogy mit csináltak szegény Petikével. Petit azóta nem bántják, de még mindig csúfolják. Eddig ezt se mondta el senkinek. Kitervelt valamit. Eszébe jutott, hogy mi lenne, ha Mikuláskor hozna az osztálytársainak valami édességet, ha már úgy is Mikulásnak csúfolják. Így is tett.

Na, és szerintetek mi történt? Mielőtt még nagyszünetben szét tudta volna osztani, elhagyta a cukorkát, vagyis inkább elvették tőle. Egy negyedikes osztály tanulói észrevették, hogy Peti a kezében visz egy zacskó ízletes színes cukorkát. Ahogy ezt megláttak gyorsan odafutottak, kikapták a kezéből majd visszamentek az osztályukba. Szegény Peti pedig megállt a folyosón, lekuporodott a sarokba, és sírni kezdett. Nem elég, hogy csúfolják, még az osztálynak szánt ajándékát is elvették. A tanító nénije mikor észrevette, megállt mellette, felsegítette, és megkérdezte tőle hogy mi a baj. Peti pedig mindent elmesélt, hogy nem szereti a telet, nem szereti a szánkózást, a havat, valamint a december 6-a a legrosszabb nap a világon, mivel akkor van pont a szülinapja és hogy csúfolják azzal, hogy mikor jön már a Mikulás. A tanító nénije megmagyarázta neki, hogy viccből csinálják, mert féltékenyek, hogy ő pont Mikulás napján született és ekkor szülinapi ajándékot is kap. Peti erre elgondolkodott… Még sose szánkózott. És most december 5-e van, holnap a szülinapja. Rájött, hogy mit kér szülinapjára! Egy szánkót! Ránézett Bori nénire, aki rámosolygott és megpuszilta az orcáját. A tanító néni természetesen visszaszerezte a maradék cukorkát. Peti oda ment a többi fiúhoz és szólt nekik, hogy holnap jöjjenek el vele szánkózni, mivel velük szeretné tölteni a szülinapját. A fiúk először ellenkeztek, de a végére már csak meggondolták magukat, és másnap elmentek vele szánkózni.

Hogy hogyan telt ez a csodás nap? A fiúk akik mindig piszkálták Petit, megbarátkoztak vele, és ő pedig megszerette a telet, mivel olyan jól érezte magát ezen a napon, mint még soha. Jókat nevettek, játszottak, hógolyóztak, beszélgettek a szánkózás mellett. Bori néni ráébresztette, hogy emiatt nem szabad szomorkodni, inkább élvezze azt a mókát, amiből eddig kimaradt. Innentől kezdve Petike minden hétvégén kijárt a fiúkkal szánkózni.

Látjátok, élvezni kell a dolgokat! Aki eddig nem szerette a telet, az most gondolkozzon el, hogy milyen jó mókából maradt ki! Peti megszerette ezt az évszakot. Rájött, hogy a szülinapja egy szerencsés napon van. Ugye milyen szép, mikor látod, hogy hull a hó? Mikor a gyerekek, boldogan szánkóznak? Mikor nevetnek azon, hogy véletlenül elestek? Ez a legszebb látvány a világon és az egyik legjobb érzés pedig az, amikor a barátaiddal mókázhatsz és őrült dolgokat csinálhatsz a hóban.

Péter-Pakó Henrietta,
VI. B osztály (Székelyhíd)