Gólyák a bálban

A Székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Liceum sporttermében rendezték meg a tizenkettedikes diákok és tanáraik az új tanév kezdetének legjobban várt ünnepségét, amelyen a figyelem az új elemekre, a gólyákra terelődött.

Székelyhídi lakosként a legutolsó gólyabál, amelyen részt vettem, a sajátom volt, és nem reméltem, hogy az azt követő hosszú iskolai évek után alkalmam lesz itthon újra jelen lenni ezen a meghatározó eseményen, amelyre ekkora izgalommal és odaadással készülődött az intézmény.

Szokatlan volt az iskolába belépni, és annyi régi és új arcot látni, diákok és tanáraik sürgés-forgását, akik szüntelenül osztották az utasítást és egyszerre voltak több helyen, hogy a gondosan felépített programterv gördülékenyen valósuljon meg.

A hatalmas terem hamar megtelt tanítványokkal, osztályfőnökökkel, szülőkkel, tanárokkal és vendégekkel.

A nyolc jelöltpáros kiválasztása a zöldfülű osztályok nebulói közül pillanatok alatt megtörtént, a tizenhat versenyző fürgén a pódiumon termett, és máris kezdetét vette a megmérettetés. Figyelemre méltó állóképességről adtak tanúbizonyságot a gólyák, a megpróbáltatások hosszú sora próbára tette mindazon képességeiket, amelyek fejlesztésére tanáraik a következő négy évben elszánták magukat, sőt mindjárt az első feladattal szembesülve a sütés tudományában való jártasságukat kellett megcsillantaniuk. Ezt követően páronként tesztkérdésekre kellett felelniük egy-két forduló erejéig, időről időre visszatérve a tanórákra emlékeztető feleltetések veszedelmeihez. A versenyszámok legmulattatóbbika minden kétséget kizáróan a táncpróba volt, amelynek során több népszerű videoklip-re kellett közösen lejteniük a parketten, ki-ki a legjobb tudása szerint. A szurkolók lármásan bátorították kedvenceiket, különösen az utolsó métereken: pingponglabda-dobálás, talicskaverseny, lufifújás szívószállal.

A tizennégy feladat teljesítése során nem csupán az újoncoknak kellett bizonyítaniuk, hanem osztályfőnökeiknek (Tudor Crucescu IX.A, Sóki Béla IX.B, Elekes Piroska IX.C és Goia Mihaela IX.D) és tanáraiknak is ki kellett tenniük magukért a győzelem érdekében. Így például saját szerzeményű verseiket kellett előadniuk, amelyeket adott témakörben, illetve tantárgy (vallás, matematika, földrajz, irodalom, fizika) szerint, megadott szavakból kellett felépíteniük. A verselők ügyesen helytálltak, sok tapsot kaptak, a legnagyobb sikert azonban Sóki Béla rímei aratták, aki a magyar irodalom berkeiből válogatott mondatelemekből állította össze találó szerzeményét. Tudor Crucescu tornatanár, Hevesi Zoltán magyarirodalom-tanár énektudásukat bizonyíthatták egy karaoke erejéig, illetve komoly kvízkérdésekre kellett megfelelnie egy másik pedagóguscsapatnak (a Legyen ön is milliomos című tévés kvízműsor mintájára, igaz, a három segítség lehetősége nélkül).

A műsor végén a versenyben érintett tanárok, Crucescu tanár úr buzdítására közösen eltáncolták a gólyák próbatáncait, amely osztatlan sikert aratott a közönség soraiban. Egy frappáns rövidfilm levetítése után, amely a gólyák a felsősökkel szembeni, a jövőben elvárt helyes magaviseletére vonatkozóan adott útmutatást, a gólyák letették esküjüket, és a szervezők kihirdették a gyöztes párt: Bátori Tamara és Fodor Tamás, IX. B. osztályos tanulók fejére került a két korona.