Gondolkozott már el valaki azon, hogy mi a sorsa egy, az út szélen elhagyott, kerékdísznek? Persze, egy sofőr a bosszankodáson kívül másra nem gondol, viszont van olyan, akinek szebbé teszi a napját ha rátalalhat egy ilyen dekorációra. Ilyen például városunk egyik lakosa, Buzás Attila, a Petőfi-líceum X. B osztályos tanulója. Tíz év alatt mintegy kétszázötven darab kerékdísztárcsát sikerült beszereznie, különféle érdekes úton-módon. Attila lelkesen mesélt lapunknak a gyűjteményéről és annak történetéről. Az első darab, amely a tulajdonába került, még ötéves korában, egy Ikarus busznak volt a díszítőeleme, de az viszont sokáig csak virágtartóként szolgált.

 

 

Akkor még nem is gondolta, hogy az lesz szenvedélyének az alapköve. Később, mikor már első osztályos volt, az autók iránti lelkesedése kezdett kibontakozni, ezért próbált beszerezni minél több autós alkatrészt családtagoktól, szomszédoktól. Így alakult ki, hogy dísztárcsákból akadt a legtöbb, ami elegendő indok volt arra, hogy kezdje gyűjteni őket.

 

 

Különféle márkájú és típusú kerékdíszei szinte mind más és más helyről származnak. Régebben, a rossz út miatt, rendszeres volt, hogy a házuk előtt talált rájuk, de az útfelújítások után is akad pár elvesztett darab. Van olyan is, amelyet egy párizsi utazás során hozott haza az utazótáskájában, ezért pedig a ruháit kénytelen volt átpakolni egy kisebb szatyorba. Németországban egy körforgalomban lassított le az apukája, hogy tudja egy szép darabbal bővíteni a gyűjteményt. Egy majdnem 60 kilométeres biciklitúra alkalmával, nyolc dísztárcsát sikerült összegyűjtenie úgy, hogy sokat otthagyott az út szélén, mivel nem találta őket nagyon különlegesnek vagy nem voltak teljesen éppségben.

 

 

Attila elmondása szerint a számára legkedvesebb darabok egy Iveco-, egy SAAB- és egy régi típusú Mercedes-dísztárcsa, amelyek krómozott fémből vannak. Hogy teljes legyen a gyűjtemény, nagyon szeretne amerikai kerékdíszeket, mivel ott szinte csak krómozottakat használnak.

Tehát, ha valaki épségben elveszít egy kerékdísztárcsát Székelyhíd környékén, esetleg Párizsban vagy Németországban, nincs kizárva az, hogy bekerül Attilának a gyűjteményébe.

 

 

Székely Annabella