Hat évtizede esőt kutatnak, napfényt keresnek szélfuvallatban az időjárási szakemberek

Amikor még a csúz, a reuma és a fejfájás volt faluhelyen az időjóslás legmegbízhatóbb eszköze, Székelyhídon már működött meteorológiai állomás. Pontosabban 1956 április elsejétől továbbítják folyamatosan a kisvárosban mért adatokat a feldolgozó központokba.

A nagy magyar pusztáról nekiveselkedett szelek az Érmellék peremén, a Hegyköz lábánál domboknak csapódva torpannak meg, majd kavarognak nagy összevisszaságban a nem várt akadály láttán. Legalábbis ekként gondolkodik, észlel az átlagember, de a szelek ismerői, a fellegeket nevükön nevezők, az égi jelek tudorai legfeljebb megmosolyogják az efféle vélekedéseket. Egy hasonló magaslaton „székel” helyi megfigyelő állomás, műszerek kutatják és mutatják a természet minden apró rezdülését.

Beszélgetés Máté Piroskával, a székelyhídi meteorológiai állomás rangidõs meteorológusával

Utoljára középiskolás koromban jártam a székelyhídi meteorológiai állomáson, így a szokásosnál is érdekesebbnek ígérkezett a következõ beszélgetés. Odaérkezésemkor a rangidõs meteorológus, Máté Piroska fogadott, aki már több mint három évtizede foglalkozik az idõjárás-kutatás és -elõrejelzés tudományával.