Kitettek magukért a Nagykágyai 1-es Számú Technológiai Líceum diákjai és tanárai április 7–11. között. Az Iskola másként ötnapos programja kreatív és praktikus, egyéni és csoportos teljesítményeknek egyaránt helyt adott. Találékony megoldásnak mondható, hogy az ősszel a fűtésrendszer felújítása miatt elhalasztott gólyabált is sikerült ez alkalommal bepótolnia a tizenkettedikeseknek, akik kis sietséggel a szalagavatójukat is megtartották.
A pontos programról az iskola igazgatóját, Karancsi Bélát kérdeztük, aki lapunknak felsorolta, milyen tevékenységek zajlottak a rendhagyó tanítási héten a intézmény falai között. A hétfői nap az osztályfőnököké volt, ami annyit jelentett, hogy ők gondoskodtak osztályaik alternatív elfoglaltságairól, ami lehetett akár egy piknik vagy egésznapos osztályfőnöki óra is, természetesen tanári kísérettel együtt.
A keddi napon kapott helyett a már említett gólyabál. A gólyapróbáló feladatokat nevettető jelenetek váltogatták, bár az sem volt éppen unalmas, amikor a fiúk fodrásznak álltak, és a gólyalányokkal „hajba kaptak”, illetve amikor „hálájuk jeléül” a lányok megmosták a fiúk fogát – bekötött szemmel. A bál nyertes gólyapárja végül Bacsadi Jonathán és Moldován Anett lett. Gratulálunk nekik!
Kisebb pihenés gyanánt a szerdai nap kézműves-foglalkozásokat tartogatott a diákok számára, amelyen alkalmuk nyílt a közelgő húsvéti ünnepre készülődni. Sorjáztak a festett tojások, nyuszigirlandok, varrás és ragasztás „áldozatai” lettek az színes ívpapírok. A csütörtöki nap aztán ismét hangos volt a nevetéstől, a maturandusok szalagavatója következett. A XI. osztályos tanulók is alkalmat kaptak arra, hogy a rendszerint később tartandó ünnepséget most bonyolíthassák le a már nagykorú végzősök előtt tisztelegve, tőlük búcsúzva. A tanár- és diákparódiák mellett lelkes éneklések is elhangzottak a műsor ideje alatt. Pénteken a hangjegyek, szólamok iránt érdeklődő gyerekek eddig példátlan zenenapon vehettek részt a tanári kar néhány tagja és a helyi kántor szervezésében. Többek között gitár és dob várta őket. Akik pedig nem éreztek vonzalmat a zene világa iránt azok a jó időt kihasználva még tehetettek egy túrát a dimbes-dombos vidéken.
Az összességében sikeresnek mondható hétből Karancsi Béla a gólyabált emelte ki, illetve megjegyezte a szervezés sötét pontjait is. Sajnos a sok papírmunka gátat vetett néhány jó kezdeményezésnek, de a falu határain belül maradva is értékes időt tudtak együtt tölteni a diákok és a tanárok.
Vélemény, hozzászólás?