Nemzettudat és közösségi célok

A nagy nemzeti ünnepeken minden évben újra visszaköszönnek ránk ezek a fogalmak a felszólalók beszédeiben, a megemlékezések ideje alatt.  Abban a néhány percben, amíg a hallgatósághoz szólnak, mindig megvalósítják a szónokok szándékait, édes-bús érzésekkel vegyes büszke honszeretetet faksztva fel a kokárdát viselő szívekben. Az elődöket, a bátor neveket és a mögöttük megbúvó embereket ünnepeljük, akik részesei voltak az Európán végisöprő forradalmi hullámnak, amely a kontinensen nemzeteket, Magyarországon a modern értelemben vett fejlődéshez szükséges feltételeket teremtett. A forradalom a kitűzött célok megvalósításával nagyobb horderejűnek bizonyult, mint a szabadság eszméje jegyében lezajlott vesztes harc, hiszen felszámolták a jobbágyságot és a rendi  társadalmat, egy új kor vette  kezdetét.

Székelyhídon több helyszínen zajlott a megemlékezés. Sokan tartottak a református templom felé a délelőtti istentiszteletre, és a később érkezőket a minden vasárnap megtöltött padsorok megszokott látványa fogadta. Rákosi Jenő esperes Isten áldását kérte az ,,ősökre, a bátor elődökre, akikre ilyenkor emlékezünk” és az emlékezőkre egyaránt. Kiemelte az emberi sors választási lehetőségekben gazdag fonalát, amelyen döntéseink megváltoztathatatlan nyomokat hagynak. Ezek a döntések óriási felelősséget rónak ránk, nem csupán a saját életünket érintik, hanem azokét is, akik körülvesznek minket, hiszen mi alakítjuk családunk, és más, hozzánk közel álló közösségek életét is. A márciusi forradalom ifjai, majd a szabadságharc hadai egy nép, egy nemzet sorsát akarták alakítani, a szabadság útjára terelni azt. Mindaz, amit áldozatok árán megvalósítottak, megfizettetett a haza oltárán. A prédikációt követően több költemény is elhangzott, és a Hallelujah Református Egyházi Énekkar dalai zárták a délelőtti ünneplést.

A templomban jelenlévők nagy része számára a megemlékezés a napi igehirdetésben foglaltakkal véget is ért, alig néhányan sétáltak el a sokáig  művelődési házként működő épület elé, ahol az ünnepi program fő eseménye, a Petőfi Sándor emlékére állított tábla koszorúzása történt. Azon kevesek, akik tiszteletüket tették a helyszínen (alig százötven ember, az elöljárókkal és meghívottakkal, illetve azok hozzátartozóival és a kórusokkal együtt), a Búzavirág asszonykórus és a Székelyhídi Férfikórus dalait, több alkalomhoz illő verset, valamint Béres Csaba polgármester és Szabó Ödön parlamenti képviselő beszédeit hallhatták, akik kiemelték a közösségben rejlő erő fontosságát, amely csak egységben tud fennmaradni.

Béres Csaba, székelyhídi polgármester a legnagyobb magyar ünnepnek nevezte március 15-ét, amely a ,,közös célokért tenni akaró egyének” legnagyszerűbb példája a magyar történelemben. Elgondolkodtatóak voltak azon szavai, amelyekkel a haza és a nekünk tetsző országok közötti lényeges különbségekre fókuszált, hiszen a hazát a szívünkben hordjuk, pontosan tudjuk, mi az, illetve mit jelent nekünk, még ha nem is fogalmazzuk meg egyformán. A hazaszeretet tudatosulása és tudatosítása napjainkban, amikor olyan sokan hagyják el otthonukat a ,,jobb megélhetés reményében”, különösen fontos cselekedetek.

Szabó Ödön, parlamenti képviselő szónoklata bevezetőjében kijelentette, hogy ,,érdemes és kötelező megemlékezni”, mert ,,a szabadságvágyat nem lehet legyőzni”, és az örökké visszaköszönt ránk a történelem lapjairól, amelyeket már megírtak és amelyek majd ezután íródnak. Felszólította az egybegyűlteket, hogy ,, ügyelni kell az örökségünkre, és nem elkótyavetyélni azt.”

A megemlékezés végén, Petőfi Sándor emléktáblájánál koszorút helyeztek el: Béres Csaba polgármester; Szabó Ödön parlamenti képviselő; Bíró Rozália nevében Kővári Gyöngyi, a Székelyhídi RMDSZ Nőszervezetének elnöke; Erdei Imre, a Pro Székelyhíd Egyesület elnöke; Szilágyi Gizella és Béres Attila tanácsosok, a Székelyhídi RMDSZ nevében; Vad Márta és Kozma Sándor,  a Petőfi Sándor Elméleti Líceum nevében; Karancsi Béla igazgató és Barta Imre tanár, a Nagykágyai 1-es számú Középiskola nevében; Rákosi Jenő és Magyar Attila, a Székelyhídi Református Egyházközség nevében; Rhédey Emília és Fele László, az EMNP nevében Kincses Balázs és Baranyi Károly, a Történelmi Vitézi Rend nevében, valamint Tiponucz Tibor, az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke.

A szabadságharc ünnepe sajátságos keretek között, és hangoskodástól zsúfolt termekben zajlott a Petőfi Sándor Elméleti Líceumban, amely névadója, a ,,Nemzeti dal”szerzőjének emlékére, minden március 15-én külön rendezvénysorozattal csatlakozik az ünnepi programokhoz, melyekre idén meghívott vendégek is érkeztek a Tatabányai Árpád Gimnáziumból. A diákság megemlékező műsora a hét első napjára esett, így sikerült a nyüzsgő és vendégszerető hétköznapokból ízelítőt adni a testvériskolából ide látogatóknak. Az intézmény falain belül egy rövid film vetítésével vonták magukra a hallgatóság figyelmét a diákok, majd Vad Márta igazgatónő és Béres Csaba polgármester leleplezték az erre az alkalomra elkészült emléktáblát, amely a kastélyban működött líceumnak állít emléket. A rézdombormű elkészítése a 2011-ben elhunyt Kerekes Géza tanár úr ötlete volt, akinek felkérésére Szilágyi László készítette el a kastély épületének oszlopait és az udvarán magasodó magnóliafa virágait megjelnítő alkotást. Az iskola bejárata előtt a X. D. osztály egy rövid, ügyesen összeállított jelenetet adott elő, amely az 1848 szeptemberében Székelyhídra érkező huszárok hadba hívását demonstrálta. A diákok műsorát az iskola udvarán álló Petőfi szobor megkoszorúzása követte: Vad Márta igazgatónő és Béres Csaba polgármester; Polyóka Tamás, Fazekas József és Kántor Péter, az Árpád Gimnázium tanárai; Mészáros Ingrid és Püsök Ervin, a diáktanács képviselői; és Papp József, a Scola Nostra Egyesület elnöke helyeztek el koszorúkat a költő lábánál.

A vendégdiákok csapata és tanáraik tovább erősítették az évről évre szorosabbá váló testvéri kapcsolatokat, de nem csupán a székelyhídi tanulók előadását nézték meg, hanem csapatépítő játékokon és egy, a forradalom és szabadságharc tematikáját feldolgozó történelmi vetélkedőn is részt vettek.

Az iskola sporttermében megrendezett csapatépítő játékokon három csoport vett részt, akiknek három, a túlélési ösztönüket, leleményességüket és összetartásukat próbára tevő feladattal kellett szembenézniük. Ezt követően egy baráti focimeccset játszottak le egymással a diákok. A történelmi vetélkedő zsűrijét Holczman Ilona és Jagos Helén magyartanárnők, Vadas Róbert történelemtanár és a tatabányai Fazekas József történelem-, földrajz- és filozófiatanár alkották – utóbbi viselvén a zsűri elnöke tisztet. A tíz, egyenként hatfős csapatnak (elemi és liceumi osztályosok vegyes csapatai) nyolc feladatban kellett remekelni, amelyek villámkérdésekből, vaktérképekből,  előadott jelenetekből, kirakósból álltak. A résztvevők emléklapokkal gazdagodtak, az első három helyezett pedig értékes könyvadományokban részesült. A nyolcas számú csapat diákjai: Szabó Csongor, Hasznosi Ádám, Ambrus Ákos, Szecsanszki Rúben, Balla Fruzsina és Kuzmányi Csaba állhattak fel a dobogóra. A kitartó küzdelmet egy finom csokoládés tortával is megjutalmazták a szervezők.