„És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát”

Kedves Olvasó, szeretett Testvérem! Ez a bibliai Ige gazdag és tartalmas üzenetével tárja elénk a megmozduló, örvendező, célhoz érő és ajándékozó emberek világát.

I. Megmozduló emberek
A napkeleti bölcsek először is megmozduló emberek.
Máté evangéliumában a karácsonyi történet így kezdődik: „amikor pedig megszületik vala Jézus”. Ezt az „amikort”, ezt az időt Isten jól előkészítette. Krisztus Urunk születése előtt több száz évvel hirdették már a próféták, hogy milyen családból, hol és mikor fog megszületni, miként fogják majd elárulni harminc ezüstpénzért, hogy miként fogják keresztre feszíteni és a ruhájára hogyan fognak sorsot vetni. Ezt az „amikort” előre megüzente Isten. Elközelítésével minden megmozdult égen és földön. A földön megmozdultak az emberek, mert népszámlálás volt a római birodalomban, de megmozdult a menny világa is az angyaljárás által, sőt még az égitestek is megmozdultak, mert megjelent az égen egy tündöklő, ragyogó csillag.
Karácsonykor mi is érezzük, hogy Isten mindent megmozgat. Megindulnak a levelek, képeslapok ezrei, de megindulnak az emberi szívek is. A családtagok megindulnak egymás felé, mert a szeretet nagy ünnepén együtt akarnak örvendezni. Lehet, hogy sok család nem tud együtt lenni a távolság miatt vagy a betegség miatt, de hiszem azt, hogy lélekben mindenki elindul szerettei felé. Lélekben megindul a szülő gyermeke felé, testvér a testvér felé, barát a barát felé, sőt, még a haragosok is elindulnak egymás felé. Mert karácsony nemcsak a szeretetnek, hanem a megbocsátásnak is a napja van.

A felolvasott Ige szerint a napkeleti bölcsek is elindultak. De nem a családjuk felé, hanem Krisztus felé! És ez a legszebb és legboldogabb elindulás, amikor megindul az ember Krisztus felé, amikor képes hátrahagyni minden földi munkát vagy éppen félreteszi a kényelmet és a pihenést.

II. Örvendező emberek
Ez az Ige nemcsak megmozduló, hanem örvendező emberekről is szól. Nem is egyszerű örvendezőkről, hanem olyanokról, akik „igen nagy örömmel örvendezének”. Örvendező arccal jelennek meg lelki szemeink előtt a karácsonyi történet keleti bölcsei. Messzi földekről jönnek és tevéik hátáról boldogan tekintenek reánk. Örülnek, mert felismerték a jelt. Meglátták a fényes csillagot az égen, és tudták, hitték, hogy megszületett a világ Megváltója.

Kedves Testvéreim, nekünk is vannak örvendetes pillanataink az életben. Örvendünk, ha nem gyötri testünket a betegség, örvendünk, ha hosszú idő után találkozunk szeretteinkkel, örvendünk, ha örömöt tudunk szerezni másoknak, ha este keblünkre tudjuk ölelni szeretteinket, és még lehet sorolni mi mindennek lehet örülni az életben. Ám ezek csak kis örömök rövid ideig tartó örömök. A valódi, nagy öröm, melyről az Ige is beszél, csak azoknak adatik meg, akik meglátják az égi jelet, ama fényes csillagot. Ezt a csillagot látta meg egykor Bálám próféta, ki ekképp szólt: „látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izraelből” (4 Mózes 24,17). Ez a csillag megérkezett hozzánk is, Jézus Krisztus személyében, hiszen a Jelenések könyve végén így szól: „ Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag”

(Jel 22,16). Megérkezett a csillag, Jézus, és be akarja ragyogni a te életedet. De a csillagragyogás csak akkor érkezik el hajlékodba és életedbe, ha kitárod szíved ajtaját. Hiába fénylik kinn a hajnali csillag, ha bezárod az ajtódat, behúzod a sötétítőt, semmit sem látsz annak ragyogásából. A börtönökben talán az a legborzasztóbb, hogy az emberek el vannak zárva a világosságtól, a fénytől. Bűneink, mint valami szilárd vasrácsok zártak el az isteni fényességtől, de Karácsonykor, Krisztus megszületése által a hajnalcsillag fénye, a betlehemi csillag fénye áthatol a szívek rácsain. Akihez elérkezik ez a fény, aki megengedi, hogy Krisztus fénye beragyogja életét, az valójában örvendező ember lesz. Nagy örömmel örvendezik majd, mint a napkeleti bölcsek.

III. Célhoz érő emberek
A megmozduló és örvendező bölcsek után a célhoz érkező bölcsekkel találkozunk. „És bemenvén a házba ott találák a gyermeket anyjával, Máriával”. Célhoz érkezett emberekként örvendezve mondták el: nem csalódtunk. Megtalálták, akit vártak, akit kerestek, akit látni kívántak.

Célhoz érni! Erre tanít a karácsonyi történet keleti bölcseinek kitartása, és erre kell figyelnünk nekünk is. Miként lehetséges ez? Hisz oly sokszor fáj nekünk, hogy nem érünk célhoz. Ide-oda bolyongunk, gyötrődünk, néha napokig, máskor hosszú hónapokig, sőt esztendőkig is.

Ilyenkor derül ki, hogy nincs igazi életcélunk. Életünk közelebbi céljai tévesek. Mégpedig a céltalan, célhoz nem ért ember élete örömtelen, bizonytalan, üres. A keleti bölcseknek akkor egyetlen céljuk volt: megtalálni a zsidók királyát, a világ Üdvözítőjét. Kedves testvéreim, a keresztyén ember számára sincs ennél igazibb életcél.
Kereső lelkek, célt kereső emberek, halljátok meg ezt a jó hírt! Van cél, amely bár a legnagyobb, mégis elérhető. Akik vágyunk igazi vezetőre, segítőre, megértő hű barátra, a bűntől szabadítóra, lelkünkbe hitet, szeretetet és békességet hozóra, megtalálhatjuk a betlehemi gyermekben.

Hogyan? A bölcsek követték a jelt, figyelték Isten útmutatását. Nekünk is ad jelt, útmutatást az Úr. Lehet, hogy nem olyan csillagot, mint akkor, de szól a harang és hív oda, ahol megtalálható a betlehemi Gyermek. Szól a prédikáció, a Krisztusra vezérlő beszéd. Van hívő gyülekezetünk és szeretetközösségünk, amilyen a három napkeleti bölcs közt volt. Becsüljük meg ezeket, hogy mi is célba tudjunk érni, hogy mi is megtaláljuk a megszületett Krisztust.

IV. Ajándékozó emberek
Végezetül az ajándékozó bölcsek tekintenek ránk. Előveszik kincseiket és a gyermek elé teszik. Ajándékuk: arany, tömjén és mirha.

Keleti szokás volt, hogy a hódolathoz ajándékozás kapcsolódott. Jézus bölcsőjénél megkezdődik az ajándékozás, amely ma is szokás. A bölcsek ajándéka drága kincs volt. Aranyból királyi koronát készítettek. A tömjén az áldozathoz volt szükséges. A mirhával a prófétákat kenték fel. Kincseik jelképeivel együtt a keleti bölcsek szívüket is átadták Jézusnak.

Karácsonyra készülő Testvéreim! Higgyétek el, az Úr Jézus ma is szívesen fogadja részünkről az ajándékot. Vigyünk földi javakat azoknak, kik az övéi, akik nélkülöznek, akik szegények. De az Úr Jézusnak a mi szívünket vigyük. Ezt a bűnös, de hozzá tért, benne megnyugodott szívünket: „itt van szívem, neked adom, Uram”.
A keleti bölcsek tovább mentek, de megmutatták számunkra, hogy milyen az igazi, hívő, keresztyén élet: megmozduló, örvendező, célhoz érő és ajándékozó! A keleti bölcsek tovább mentek, de nekünk megmutatták az igen nagy örömmel örvendező karácsonyi ünnep lehetőségét, és ma is járható útját. Kövessük őket!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok Önöknek és szeretteiknek Istentől megáldott adventi időt és szeretetteljes karácsonyi ünnepet!

**********
Ünnepi istentiszteletek, szentmisék Székelyhídon

Református templom:
• december 24.: 17 óra
• december 25.: 11 és 17 óra
• december 26.: 11 és 17 óra

Római katolikus templom:
• december 24.: 24 óra (éjféli szentmise)
• december 25.: 11 óra
• december 26.: 11 óra (ifjúsági szentmise)
• december 27.: 11 óra; a szent család vasárnapján köszöntik a 10., 25., 50. és 60. házassági évfordulót ünneplőket