„Ne késsetek harangok
Siessetek csatába,
Isten tornyából szálljatok
A szegény föld sarába.
Segíts harang dörögni,
Nyelved így megmarad,
Most majd ágyú dörgi el
Imádságodat.”
(Kormorán: A harangok dala)

 

Ünnepi megemlékezõ mûsort tartottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére a székelyhídi városi sportcsarnokban március 18-án. A mûsor vendégfellépõi a Kormorán együttes tagjai (Vadkerti Imre és Fehér Nóra), Pintér Tibor, a Sziget Társulat és a Komáromi Lovas Színház igazgatója, valamint Békefi Viki énekes és Bencze Sándor színész voltak. Az emlékünnepségen híres Kormorán-dalok, A Költõ visszatér rockopera részletei, ünnepi zenék és versek csendültek fel.
A megemlékezést Béres Csaba polgármester, valamint Csuzi István, a Nagyváradi Közszállítási Vállalat vezérigazgatójának beszéde nyitotta meg. Mindkettõjük beszéde alapgondolataként a magyarság, a magyar kulturális értékek és magyar nemzeti öntudat megóvására intette a hallgatóságot. „Bizony 1848-ban még volt bátorság, volt tettrekészség, sokan bátran szembenéztek a halállal a szabadság eszméjét lobogójukra tûzve. Vajon, a mai emberek tudják-e még, mi a bátorság, mit jelent magyarnak lenni?” – mondta Csuzi.
A mûsorban felelevenítették a lelkünkben élõ történelmet, mind a versek, mind a dalok (Európa, A költõ visszatér, Hazám, hazám) egytõl-egyik szívbe markolóan õszintén és hitelesen csengtek. Az ünnepi mûsor legifjabb fellépõje, a székelyhídi Kokovai Csongor bátran szavalta el a nagyközönségnek Petõfi Nemzeti dalát. És érdeklõdõkben igazán nem volt hiány. Sokan jöttek el Székelyhídról is, de a környezõ falvak is kitettek magukért, számos helyrõl autóbusszal érkeztek az elõadásra.
Az igényesen összeállított mûsor a Székely himnusz eléneklésével záródott, amely mindenkit mélyen megérintett. Talán nem veszett ki még a lelkünkbõl a bátorság, a tenni akarás, talán egyszer megint elhisszük majd, hogy bár maroknyian vagyunk, mégis sokat tehetünk. Hisz Jézus is így tanított: ha akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, hegyeket tudnátok mozgatni. Ezek az emberek, hegyeket mozgattak, vért ontottak az igazságért, szembe mertek szállni a zsarnoksággal. Álljanak hát elõttünk példaként, emléküket írjuk be „ezüsttel és arannyal” a szívünkbe.
„Gyõzni fogunk, ha itt már
Seregben ágyú áll.
Az obsitos harang is egyszer
Tornyába visszaszáll.
Elfeledjük majd lassan
A harcot, vérözönt,
A béke minden ágyút
Haranggá visszaönt.”
Ványa Blanka