Versünneppel és kiállításözönnel kötötték egybe Számadó Ernő érkeserűi büsztjének felavatását
Régi álom valósult meg Érkeserűben: végre sikerült szobrot állítani Számadó Ernő költőnek (1907–1983). A szoboravatás valójában a november végi háromnapos rendezvénysorozat központi eseménye volt, amely megnyitóját és a programjai nagy részét a költő nevét 1997 óta viselő helyi iskolában tartották.
Dr. Wilhelm Sándor nyugalmazott székelyhídi tanár előadását követően mindenki az óvoda mellett kialakított emlékparkba ment át az ünnepi szoboravatásra. Nyíri Sándor polgármester beszédében kifejtette, hogy bár a községben ez az első ilyen jellegű ünnepség, mégis méltó elismerése Számadó munkásságának. Ezután Gellért Gyula diószegi református lelkipásztor mutatta be a költő politikai megpróbáltatásait, s hogy hogyan tért vissza ezek után Érkeserűbe: „Számadó Ernő az az ember, akit a fájdalom nem temetett el, hiszen itt él szívünkben” – hangsúlyozta.
A beszédek sorát Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke zárta, aki a polgármesterrel közösen leplezte le a Deák Árpád szobrászművész által alkotott Számadó-mellszobrot. Az iskola diákjai Balogh Katalin vallás- és Dandé Péter magyar szakos tanár vezetésével mutatták be a költő életének főbb állomásait és néhány versét. A műsort a helyi kórus két éneke és Oroszi Kálmán helyi református lelkipásztor áldása zárta. Talán elmosolyogta odafönt magát a keserűi református temetőben nyugvó költő – akinek 1997-ben csónakfejfát állítottak a helyiek –, amikor látta, hogy a csípős hidegben az őt ünneplő társaság piros orral kivonul sírjához, ahol koszorúikat elhelyezve mondanak néhány kedves, méltató szót, ki hangosan, ki pedig csak úgy, csendesen, magában. A rendezvény következő két napját is a költőnek szentelték a szervezők, hiszen pénteken tartották meg ötödik alkalommal a Számadó Ernő szavaló-, másnap pedig negyedjére a Számadó Ernő mesemondóversenyt. A vetélkedőkre az idén rekordszámú kisiskolás jelentkezett. Gavrucza Tibor nyugalmazott székelyhídi református lelkipásztor, Boros István érmihályfalvi magyar szakos tanár, illetve Mészáros Elek és Sütő Éva újságírók már rutinos zsűriként ültek le végighallgatni az Egyszer volt, a Ballada a dorongos tetőn vagy az Én az ifjúság költője vagyok Számadó-verseket. Ezek akkor is megérintik az ember lelkét, ha épp gondjaiban elmerülve hallgatja őket. A rendezvényt az tette még különlegessé, hogy az iskolában kialakított Számadó-emlékszobán kívül mindhárom nap meg lehetett tekinteni az osztálytermekben levő kiállításokat. Így láthattuk Czirják Enikő festőművész képeit, Cséke Erzsébet, Cséke Ilona, Nagy Antónia és Pete Judit gyönyörű makramé kézimunkáit, Kósa Erzsike néni és Nyéki István bácsi gyékényből készült és Nyéki Sándor vesszőből font kézimunkáit. Ezenkívül Balajti Irén jóvoltából felállítottak egy olyan 120 éves szövőszéket, amelyen a család apraja-nagyja mai napig dolgozik. Mindenki megtalálhatta e három nap alatt a számára megfelelő szórakoztató programot. Legfőképpen mégis a gyerekek örvendhettek, hiszen a rendezvénysorozat főként nekik szólt. Értük, akikből majd kikerülnek azok, akik 20 vagy 50 év múlva is szerveznek hasonló rendezvényeket. Akik visszaemlékeznek Számadó Ernőre, ahogy ő is megemlékezett verseiben az ifjúságról.
„Én az ifjúság költője vagyok,
Mert tudom, nem bizhatok másban,
Csak egy bátor, hős, új ifjúságban.”
Csuka Tímea Boglárka
Vélemény, hozzászólás?