Honvéd földink emléke Monostorapátiban

A Székelyhídtól több, mint 400 kilométerre fekvő Monostorapátiba kaptunk meghívást május utolsó vasárnapjára. Szíves-örömest tettünk eleget e felkérésnek, hiszen a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozó településen egy székelyhídi születésű honvéd őrmester, néhai Tóth Ferenc számára állítottak maradandó emléket méltóságteljes ünnepségen.

Az egész világot felbolygató II. világháború után a mai napig vannak olyan családok szerte a Kárpát-medencében, ahol nem ismert a háborúban meghalt családtagok sírhelye. A székelyhídi születésű Tóth Ferenc honvéd őrmester mindössze 26 éves volt, amikor a történelem viharai Monostorapátiba sodorták, s amikor egy végzetes bombatámadás áldozatává vált. Ő azon elesettek egyike, akinek emléke az elmúlt hetven év alatt sem merült feledésbe. A település lakosai mindig gondoskodtak sírhelyének rendben tartásáról, és a hősök vasárnapján, május 31-én a monostorapáti régi temetőben található sírhelynél emlékkövet állítottak. Még élnek Monostorapátiban olyan személyek, akik fiatalként vagy gyermekként megélték a világégés szörnyűséges eseményeit. Győri Kálmán bácsi – akinek családi házában volt elszállásolva a Tóth Ferenc –, ha halványan is, de még emlékszik a hetven évvel ezelőtti napra.

Hangodi László történész már évekkel ezelőtt értesült a székelyhídi születésű őrmester elhunytának körülményeiről, s elhatározta, hogy Tóth Ferenc halálának 70. évfordulóján emlékkövet állít a sírjánál, s ennek érdekében kutatómunkába kezdett. Munkája eredményeként saját költségvállalással méltóságteljes emlékünnepen állítottak emlékkövet a hősi halált halt őrmester nyughelyén.

Az ünnepségen jelen volt a székelyhídi Kokes József és felesége, Ildikó, akiket rokoni szálak fűznek Tóth Ferenchez. A családtagok meghatódva vettek részt az emlékhely avatóünnepségén, s helyezték el koszorújukat a sírhelyen.
Egy csodaszép völgy kapujában, a Monostorapáti régi temetőben nyugszik egy háborúban a hazáért elesett székelyhídi katona. A környéket megismerve, halljuk a csobogó forrásokat, látjuk az Eger-patakot, rácsodálkozunk a körülölelő hegyvonulatra, szőlőskertekre, a Balatont sejttető panorámára, beszívjuk a levendulamezők illatát, sétálunk a falu utcáin, a temetőben. Valami megmagyarázhatatlan béke és nyugalom vesz körül mindent. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik földink emlékét ily méltóan őrzik.