„Azt hiszed, véletlen?” – ez volt a mottója a székelyhídi baptista közösség IX. Ifjúsági Zenenapjának, amelyet október 7-én tartottak az imaházban s annak udvarán. Valóban nem lehetett véletlen, hogy az egynapos rendezvényen háromszázhatvanan gyûltek össze Isten dicsőségére és dicsőítésére, hat településről, határon innen és túl. Kérdésünkre Balla Frigyes, a székelyhídi gyülekezet vezetője elmondta, hogy a zenenap megszervezésében a gyülekezet egy emberként áll a teendők elé, és mindenki kiveszi a részét a feladatokból.
A rendkívül változatos vasárnapi program résztvevői mindvégig együtt lehettek ugyanazon a helyszínen, így még inkább erősödött a családi hangulat, ami már reggeli érkezésemkor is egyből érezhető volt. Az udvaron mindjárt regisztrációs fiatalok fogadtak, minden érkező kapott névkártyát. Beljebb már fiatalok és idősek örvendeztek egymásnak kisebb csoportokban, mesélve vagy ismerkedve, nagyokat nevetve. A kezdéskor mindenki helyet foglalt az Úr házában, illetve – mivel nem fért be mindenki az imaházba –, a mellette lévő kisebb házikóban, ahol a hívek kivetítőn, élő közvetítésben követhették Balla Frigyes köszöntőjét és az érszőllősi Shina együttes zenés dicsőítéseivel színesített igehirdetést. Köszöntőjében a lelkipásztor felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy bátran mutassanak az égre, ahol az ő szerető Istenük lakik, szólítsák meg bizalommal, gyülekezetként pedig teremtsenek helyet annak a változásnak, érintésnek, ami a zenén keresztül meg kell történjen az emberekben. A délelőtt folyamán és közös ebéd után sok meglepetést tartogattak a szervezők a vendégeknek, hiszen vetélkedőkkel és a székelyhídi baptista ifjúság kis jeleneteivel, énekléseivel tarkították a találkozó napját. A délutáni órákban a folytatást a nagyváradi Tálentum együttes nyitotta. Később Szabó András körzeti baptista lelkipásztor és Mike Pál magyarkéci református lelkész igehirdetését hallhatták a hívek.
Az estébe nyúló éneklésben közremûködött az Élő Kövek ökumenikus együttes, a Mihályfalva-Ágya vegyes csoport és paptamási csoport is. A nap végén mindenki nyugodt, hittel és Istennel megtelt szívvel térhetett haza a következő évi viszontlátás reményében.
Bíró Orsolya
Vélemény, hozzászólás?