Tégy, Uram, engem áldássá

Székelyhídon tartották meg a Királyhágómelléki Református Nőszövetségek Konferenciáját

Több mint ezerkétszáz résztvevő gyűlt össze az Úr nevében a Királyhágómelléki Református Nőszövetségek XII. Konferenciáján a székelyhídi sportcsarnokban július 23-án. Az idei konferencia vezértémája az önkéntesség volt, mivel a 2011-es évet az önkéntesség évének nyilvánították világszerte. Már kora reggeltől nagy sürgés-forgás vette kezdetét a városban. Érezni lehetett a levegőben is, hogy különleges nap ez a mai, ünnepnap. Ezután lassan érkezni kezdtek a vendégek és 10 órakor már kígyózó sorok álltak a sportcsarnok előtt, hogy bevonuljanak díszes zászlóikkal. A királyhágómelléki és érmelléki nőszövetségek számos alszövetsége képviseltette itt magát, megszámlálni is nehéz lenne hány helyről érkeztek vendégek, hogy nőtársaikkal együtt dicsérhessék az Urat.

„Tégy, Uram, engem áldássá, Lelkedet úgy várom!

Tedd te a szívem hálássá, hogy neked szolgáljon.

Bárhová küldesz, ajkamról zengjen az új ének.

Tégy, Uram, engem áldássá, oly sok a bús élet.”

(szöveg és dallam: Füle Lajos)

Vinczéné Pálfi Judit missziói előadó megnyitó beszéde után Csűry István királyhágómelléki református püspök köszöntő igehirdetésében mindannyiunkhoz szólt mikor Pál apostol korintusiakhoz írt 2. leveléből idézett: „ti az Isten levelei vagytok, mely nem tintával íródott, hanem Isten lelkével.”

Ezt követően Gavrucza Tibor nyugalmazott lelkipásztor kalauzolt bennünket végig Székelyhíd kalandos történelmén. „Székelyhíd valaha a székelyek birtokában állt, innen az elnevezés, de ma is erős hídként áll, egy hídként a lelkek közt. És valóban erős híd az, mely ennyi lelket össze tud kötni és egybegyűjteni, híd az emberek és Isten között” – mondta az előadó.

A helyszínbemutatást két előadás követte. Dr. Peres Imre, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének tanszékvezető tanára a nők szolgálatáról beszélt az apostoli korban, majd dr. Gaál Botondné Czeglédi Mária, a Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetségének elnöke tartott előadást a református nők küldetéséről. Mindkét előadásból kiderült Jézus Krisztus nők iránti szeretete, ellentétben az ókori felfogással, a kiélezett nőgyűlölettel. Peres Imre egy nagyon jó példát is adott erre, amikor egy zsidó rabbi imáját idézte: „Istenem, köszönöm, hogy nem teremtettél kutyának, pogánynak vagy nőnek.” Jézus szerette és tisztelte a nőket, tanítványaivá fogadta őket és számos példázatot mondott róluk. Talán mindegyik közül a legszebb a kovásszal dolgozó nő példázata, melyben a kovász a Mennyek országának jelképévé válik, így Isten országa a nőkön keresztül jut el a világba, mennyire igaz is ez, ha a nők legfőbb feladatára, az anyaságra gondolunk.

Czeglédi Mária felelevenítette a nőszövetségek múltját és jelenét. Az alapító Hilder Mária volt, aki erdélyi bimbóként megjelent gondolata kivirágzott, keze nyomán árvaházak, kórházak létesültek. Munkáját Zsindelyné Tüdős Klára iparművész folytatta, aki megalapítja az Istenhegyi Nőszövetségi otthont, a nőszövetségek szülőanyját. Az otthont ugyan bezárták a kommunisták, de a gondolatot soha nem tudták eltörölni: 1991-ben újjáéledt a nőszövetségi munka, bibliaiskolák alakultak és működnek napjainkig. „A nőszövetségi munka egyetlen alapját a Biblia képezi, hiszen szitával mer az vizet, aki könyv nélkül akar tanulni” – hangzott el Czeglédi Mária zárógondolata.

Az előadások levezetőjeként szatmárnémeti vendégművészek előadását csodálhatták meg az egybegyűltek, rövid jeleneteket Zsindelyné Tüdős Klára életéből, megelevenítve önéletrajzi jellegű írásait. Ezután az ebédszünetben a résztvevők meleg ételt fogyasztottak el, majd Gavrucza Tibor akvarellkiállításával, valamint egy érmelléki szőtteskiállítással örvendeztethették meg lelkük is.

A konferencia záró részében az egybegyűlt nőszövetségek vezetői mondták el köszöntő szavaikat, néhány saját szerzeményű költeményt szavaltak el, és új zászlókat is avattak. A záróakkordot a Soósné Szebeni Noémi, a Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöknője úrvacsoraosztással egybekötött istentisztelete adta meg, mely bár most jelen konferencia végszavaként csengett, de előszóként is a következő alkalomhoz.

Ványa Blanka