PH: egyensúly lici módra

Mielőtt bárki megijedne, gyorsan közlöm: nem egy kémiaóra lecketervét fogom ide átmásolni, de fizetett fogkrémreklámmal sem terhelem a tisztelt olvasót. Nem, a PH „mifelénk” A Petőfi Hetet jelenti (vagy Heteket, hiszen mikor hány programot szervezünk). 2009-ben indítottuk útjára ezt a programsorozatot, teljesen alulról jövő kezdeményezésként (annyira alulról, hogy azt hiszem, egy Diákbunker-beli gyűlésen vetettük fel először). Akkoriban már több éves hagyomány volt, hogy májusban mindig megtartjuk a Sulimaratont, ősszel viszont nem volt semmilyen jelesebb rendezvényünk, igény viszont volt arra, hogy megmutassuk (egymásnak, önmagunknak), hogy kik vagyunk, mivel foglalkozunk, mit szeretünk csinálni. Az időpont apropóját az adta, hogy névadónk is épp novemberben járt először Székelyhídon, még vándorszínészként, és közel három hetet itt is maradt (azért ilyen hosszú időt, mert nagyon beteg volt szegény). Nos, szerencsére mi ennél sokkal jobb egészségi állapotban vágtunk neki az idei, VI. Petőfi Hétnek, a számos sportprogram is azt bizonyítja, hogy nekünk nem volt szükségünk a Penkert patikusné sáljára (legfeljebb ha valamelyik meccsen lobogtatni akartuk volna, hogy biztassuk a kedvenc csapatunkat). A foci hagyományosan tömegeket vonzó sportág, idén is talán ez mozgatta meg a legtöbb diákot, és minden tisztelet a szervező XI. osztályos diáktanácsosoknak (Balogh Dávidéknak), hogy milyen szépen levezényelték az egész bajnokságot. Meg persze a tornagyőztes AllStars csapatnak is, akik ezek szerint nem hazudtolták meg a nevüket.

Kosárlabdától asztaliteniszig
Persze voltak, akik más alternatíváját választották a labdajátéknak, a kosárlabda- és az asztalitenisz-bajnokság is népszerű volt (külön köszönet Tudor Cruceru és Dana Grama tesitanároknak, meg a diáktanácsosoknak, akik itt is kivették a részüket a szervezésből). A kosárbajnokságot az általános iskolások közül egyébként a VIII. A-sok nyerték meg, a liciben pedig a XII. D-sek, asztaliteniszben pedig két testvér, Nagy Zsombor és Nagy Szabolcs bizonyult a legjobbnak, nekik is gratulálunk!
És ha már valami kerek, gurul és nem labda, akkor mi lehet? Természetesen biciklikerék, hiszen bringaügyességi versenyt is rendeztünk az idén (ez is már hagyományosnak mondható). Sajnos a kisebbek közül sokan nem jöttek el a versenyre, pedig előzetesen beneveztek (mint ahogy minden program előzetes feliratkozásos rendszerben folyt), akik viszont nekivágtak az akadálypályának, szépen teljesítették azt. A három különböző korcsoportban (V–VI., VII–VIII. és IX–XII. osztály) Dombi Lajos-Dávid, Antal Cristian és Sajó Ferenc lett az első.
A PH viszont úgy az igazi, ha egyensúlyban van: négy sportprogram mellett szerveztünk négy olyat is, ahol inkább a szellem vagy a művészi érzék dominált. Árus Tünde tanárnő alkotóműhelyében idén a fonalgrafika technikája volt a téma (egyfajta térplasztika ez), és igazán dicséretes az, hogy közel 25 gyerek érdeklődött a képzőművészet eme formája iránt (zömmel kisebbek, de volt néhány középiskolás is köztük). A magyartanárok két programmal is gazdagították az idei programlistát, mindkettőben a versé volt a főszerep: a Vidám Versek Versmondó Versenyén egész megtelt a manzárdterem, Romhányitól Arany Jánosig széles volt a választott költők skálája. A sok ügyes szavaló közül Nagy Mercédesz szavalatát értékelte legtöbbre a tanárokból és diáktanácsosokból vegyesen álló zsűri.

Kreatív régi és új programok
Két programot (szervezési okokból) át kellett tolnunk a következő hétre, így lett végül is a Petőfi Hétből Petőfi Hetek. Holczman Ilona tanárnő és a VI. C-sek Petőfi-szavalóversenyt szerveztek, a programsorozat lezárásaként pedig az immár hagyományosnak nevezhető Osztályok Túrája is elindult: nem, nem valami tömeges kirándulásra kell gondolni, hanem egy témán belüli szellemi utazásra. Idén a sportoké és a játékoké volt a főszerep, minden osztály húzott ezek közül egyet, s azt kellett bemutatniuk néhány percben az osztályról osztályra vándorló zsűrinek. A címben jelzett egyensúly itt is érvényesült: a kicsiknél egy játék (a keresztrejtvény) vitte győzelemre a VI. C-t, a liciben pedig egy keményebb sporttal, a pankrációval verekedték fel magukat a dobogó legfelső fokára a XI. C-sek. Itt szeretném megdicsérni Német Mariann tanárnőt, aki hatodik éve immár az „arca” lett ennek a túrasorozatnak, amely a Petőfi Hét talán legnagyobb programja.

Tanárok és diákok
És ha már egyensúly, akkor a mérleg nyelvét jelentette a kilencedik, bónuszprogram. Idén – kivételesen – vendégeink is voltak a Petőfi Héten: öt Bihar megyei középiskola diáktanácsosait és kísérőtanáraikat láttuk vendégül november 11-én, délután, és egy kétórás, kreatív-interaktív játéksorozatba vontuk be őket, hogy immár ne csak mi lássuk, hanem külsősök is: milyen is az, amikor mi – félretéve az iskola merev formalitásait – tanárok és diákok együtt, felszabadultan tudunk játszani. A program az Egység a sokféleségben nevet kapta, és remélhetőleg folytatása is lesz a többi iskola (a margittai, a szalontai, valamint a váradi Ady, Eminescu és Lorántffy) szervezésében. A programsorozat székelyhídi „nyitánya” mindenképpen ígéretesre sikeredett.
Epilógus. A PH lezajlott, de semmi PiHi, jönnek a dolgozatok meg más, lelkiegyensúly-segítő gyakorlatok, de nyugi: jövőre jön a PH7, és megnyugtatok mindenkit: nem lesz semleges, aki részt vesz rajta. Az együttjátszás tapasztalatával lesz gazdagabb.