Régen farsangkor vidám mulatozások voltak az érmelléki falvakban, járták a táncot délután a kicsik, este a nagyok a cuhárékban, nagyokat kacagtak az alakoskodó maskurásokon a disznótorokban.
Vízkereszttől (jan. 6.) hamvazószerdáig tartott a farsang, s a vége, a „farsang farka” volt a legvidámabb. Ez a farsangi idő utolsó vasárnapjától, farsangvasárnaptól húshagyókeddig, vagyis három napig tartott. Ezzel eltemették a farsangot, s kezdődött a nagyböjti időszak, a húsvétra való lelki felkészülés ideje.
A farsangi időre esett a legtöbb lakodalom, hisz nyáron a nagy meleg miatt nem nagyon tartottak lakodalmakat. Farsangkor tartották a fonókat és a legtöbb disznótort is. A fonókból indultak a maskurások, akik befestett arcú, rossz ruhákba öltözött alakoskodók voltak, s disznótorokban adták elő a játékukat, aminek a vége mindig tánc volt. A szerepjátékok főhőse legtöbbször állapotos asszony, cigányaszszony. Gyakori volt a férfi/nő szerepcsere. Általában jellemző volt farsangkor a szabályok felrúgása, kigúnyolása.
A nagyböjtöt megelőző húshagyókedden Szalacson cuhárét (bált) rendeztek, ahova a belépődíj nem pénz volt, hanem tojás vagy egy „kíve ízik” (kukoricaszár), pár cső tengeri is lehetett.
A magyarországi Mohács jellegzetes farsangi szokása a busójárás. Az emberek ilyenkor azért bújnak ijesztő álarcok mögé, mert azt tartják, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad.
A téltemetés, télűzés volt a célja más területen a kiszebáb elégetésének is, miközben ezt a rigmust kiabálták: „Haj, ki, kisze, haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget!” A nagyobb hatás kedvéért különböző zajkeltő eszközökkel zörögtek. Végül a szalmából készült bábot elégették vagy vízbe dobták.
Az álarc viselése, a zajkeltés megfigyelhető Európa más népeinek farsangi szokásaiban is, csak ők farsang helyett a karnevál megnevezést használják (pl. a híres velencei karnevál). A magyar farsang megnevezés német eredetű. Származtatják a ‘fasen’, ‘faseln’ szavakból (jelentésük mesélni, fecsegni, pajkoskodni), vagy a ‘fasching’ (húshagyókedd) szóból. A karnevál szó jelentése valószínűleg ugyanez, a ‘cardo’ és ‘vale’ fordítása „hús, Isten hozzád!”. Nálunk a farsang régebb a fársáng alakban volt használatos.
A farsang a bálok, a vidám összejövetelek ideje ma is. Ha már nem is sejtjük az ősi szokások (téltemetés, termékenység-varázslás) értelmét, hiszünk abban, hogy ami jól kezdődik, az jól is folytatódik, hogy a mókázással meg lehet téveszteni a szomorúságot.
Jagos Helén
Vélemény, hozzászólás?