Parkot, temetőt tettek rendbe és járdát öntöttek közösségi összefogással

 

Egyre többször sikerül összehozni Székelyhídon és a hozzá tartozó településeken az embereket azért, hogy közösen tegyenek településük szebbé-, jobbátételéért a Tulipán Kaláka nevet viselő program keretében. Úgy tűnik nem csak egyre többször, hanem egyre többen is jönnek el azok, akik pár órára félreteszik napi teendőiket, mert tudják, érzik, hogy a lakóhely mindannyiunk közös ügye.

 

Először a csokalyi park szépült meg

 

 

Csokalyon április végén sikerült rendbetenni a Fényes Elek parkot, az összegyűlt szorgos csapat parkot takarított, füvet nyírt, virágokat és tujákat ültetett. Ezzel egy időben elkezdték a parktól kicsit távolabb lévő játszótér elkerítését is. A falubeliek már a játszótér felpítésekor is sokan gyűltek össze, pontosan ötvenen, azonban most már több mint hetvenen csatlakoztak a kalákához. Az arcokról le lehetett olvasni, hogy ezt a munkát senki nem nyűgként élte meg, mindenki örömmel, szívesen serénykedett.

 

Több száz méter új járdát öntöttek Nagykágyán

 

 

Kalákába gyűltek május 5-én Nagykágyán is az emberek, amikor is 270 méter járdát sikerült megönteni. Bár a kész betont a kiküldött gép öntötte, itt is szükség volt segítő kezekre, hiszen ezt a betont az emberek kellett simítsák és zsaluzzák. Itt húsz fő gyűlt össze, s bár köztük akadtak székelyhídiak is, ez nem gyengítette a csapatösszhangot.

 

 

Rendbetették a székelyhídi temetőt

 

Ugyancsak ennek a programnak alkotta fontos mozzanatát a legnagyobb székelyhídi temető rendbetétele. Május 12-én körülbelül harmincan gyűltek össze olyanok, akiknek szívügye tenni a kisvárosért. A csapat állandó magját képező kalákások mellett – a szervezők legnagyobb örömére – új arcok is feltűntek. Hozzájuk is eljutottak az előző megmozdulások sikerének hírei, és úgy érezték, részesei akarnak lenni valami jónak, valami minden érdek nélküli, hasznos cselekedetnek, amelyben nincs jelentősége a pénznek vagy a társadalmi különbségeknek, mert mindenki egyformán végzi a dolgát: munkás és értelmiségi, nyugdijas és polgármester, vállalkozó és iskolás. Összekötötte őket a helyszín, a város legnagyobb sírkertje, hiszen talán nincs is olyan lakója a városnak, akit ne érintene a temető sorsa. Ez az alkalom nem volt látványos, zajos megmozdulás, mint a múltkori játszóterek építése, amikor a türelmetlen, izgatott gyermekcsapat körbezsongta a munkálkodókat. Most a temető csendjében ástak, lapátoltak, cipeltek az önkéntesek. Régi sírkövek kerültek helyükre, melyeknek már az utódok sem tudták a pontos helyét. Elfeledett sírhantok tűntek elő a szemétlerakók környékéről, amint a méteres magasságú szemétkupacot csákánnyal, ásóval, lapáttal eltakarították a lelkes emberek. Akik aznap délelőtt megfordultak a temetőben, elismeréssel figyelték a májusi kánikulában szorgoskodókat.

 

 

A munkálatok egyik résztvevője, Joachimstaller Tibor helyi lakos így nyilakozott lapunknak a kalákáról: ,,Nagyon örülök, hogy létrejött ez a mozgalom! Csak megköszönni lehet a résztvevőknek, hogy felvállalták a temető gondját. Igaz, évek óta, amióta Pál Imre temetkezési vállalkozó képviseli a környékbeli temetők egy részét, azóta sokkal jobb a helyzet, mint azelőtt, de mindenre neki sem lehet ideje. Minden elismerésem a jelenlegi polgármesteré, Béres Csabáé, aki megpróbálja fejleszteni Székelyhidat. Csak mindenhez idő kell. Az utak kövezése is nagyon jó, hogy megtörtént, nemcsak azt kell látni, hogy feltúrták a várost. Ahogy egy nemrégiben nálam járt nagyváradi barátom mondta: egy nagyobb beruházás után három év kell, míg a dolgok helyreállnak. Örülök, hogy a nagy beruházások mellett ilyen kis dolgokra is felfigyelnek, mint a temető rendbetétele. Hallottam, hogy visszavonta a kormány a várostól a pénzt, és mégis megpróbálnak valamit tenni. Mert ahogy a Biblia mondja, »a jámborság nem elég«, valóban szükség van tettre kész emberekre!”

 

 

Szerettük volna tudni, mi késztette a kalákázókat arra, hogy itt legyenek, de csak nehezen, sok unszolásra tették le szerszámaikat, mint akik félnek, hogy lemaradnak, hogy túl hamar este lesz. Mert annyi még a tennivaló! Kincses Balázs, a helyi református gyülekezet presbitere szerint nagyon jó elgondolás volt a temető rendbetétele. Ez tényleg szívügy és közügy – nem kampányfogás, ahogy sokan majd emlegetik! Mint mondta, ennek részben az is lesz az oka, hogy legtöbben az RMDSZ és a polgármesteri hivatal dolgozói és tanácsosai közül jöttek el. Nehezményezte, hogy a 28 tagú presbitérium részéről mindössze hárman vettek részt a temető kitakarításán, de hozzátette, reméli, hogy jövő héten többen el fognak jönni, hisz ,,a hit cselekedet nélkül halott”.

 

 

Medve Ferenc székelyhídi mezőgazdász, tanácsosjelölt véleménye szerint nem könnyű manapság ennyi embert összehozni egy cél érdekében. Több mint négy évtized kommunizmus tönkretette az emberekben a közösségi gondolkodást, az összefogás és cselekvés elvét. Mindent készen szeretnénk megkapni a vezetőinktől. Hangsúlyozta, hogy ösztönözni kell az embereket a közös problémamegoldásra, a közös cselekvésre. „Jó példával kell elől járni és motiválni mindenkit, hogy ne temetkezzen a saját egyéni gondjaiba. Meg kell szüntetni az elszigetelődést, megmutatni, hogy az összefogásnak mekkora mozgató ereje van!” – mondta.

Kiss József is hasonlóan vélekedett. A nehéz életkörülmények, a munkanélküliség a tehetetlenség érzését és hatalmas önbizalomhiányt váltott ki az emberekből. Az összefogás, a magyarságtudat megerősítése tartást ad az embereknek és jó irányba viszi a sorsunkat.

 

 

Mint minden Tulipán Kaláka alkalmával, Borsi Lóránt, a Tulipán Kaláka Egyesület elnöke most is méltatta a résztvevők munkáját, mondván egy temető tükrözi az adott település lakóit, szellemiségét, kultúráját, majd névre szóló emléklapokkal mondott köszönetet a jelenlévőknek a kalákában kifejtett munkájukért.

 

 

Pap Enikő

 

—

A temetőtakarításban részt vevő személyek május 12-én!

 

Belce Zsolt, Béres Attila, Béres Csaba, Bokor Ferencz, Codrea-Erdei Erzsébet, Costin László, Cservid Levente, Deák Szabolcs , Erdei Imre , Erdei László, Gacsádi Zoltán, Hegyessy Zsolt, Hirs Mónika, Horváth Mátyás, Kincses Balázs, Kiss József, Kokovai Csilla, Kokovai Csongor, Kokovai László, Kovács Károly, Kővári Krisztián, Medve Ferenc, Papp László, Salánki Tamás és Szűcs Andrea.

 

 

Köszönjük a segítséget!